Emlékszem gyerekkoromban még nagy divat volt a locsolkodás, aztán egyre idősebb lettem és csak olyan lányokkal találkoztam, akik vagy utálják és menekülnek, vagy akikhez nem jártak locsolni. Nálunk otthon nagy hagyománya volt, nővérem anyukámmal várta a locsolókat. Szombaton elkészítették a hímestojásokat, hogy a vasárnapi ünnepi asztalra felkerüljön, majd húsvét hétfőn a locsolók tarisznyájába landoljon.

Valahogy úgy alakult - talán azért, mert mindig szerettem a konyhában lenni, és amúgy is miért maradjak ki dolgokból -, hogy fiú létemre én is megtanultam tojást festeni. Ráadásul olyan szerencsés vagyok, hogy a régi hagyományos gicés, viaszos írást tanulhattam el.

Mondjuk az is közre játszhatott, hogy családunk nagyon közeli barátságot ápol a Makoldi családdal és anno ők adták ki Makoldi Sándorné, Gizó néni Magyar hímestojások c. könyvét, amit sűrűn lapozgattam. A legátfogóbb tanulmány a témában. Igen, tanulmány, mert a tojásírás eredetileg nem egy divathóbort, hogy beszínezzük a tojást, hanem minden jelnek megvan a saját jelentése. Nem mindegy, hogy mit írunk a tojásra. Ez ugyanúgy a szerves műveltségünk részét képezi, mint a pásztorok fokosán, vagy a betyárok ostorán díszelgő motívumok. Nem tudom, valahol lehet-e még kapni, inkább antikváriumokban látok rá esélyt. De ha valaki szeretné, van egy nagy gyűjteményem a hímestojásokról, amit szívesen megosztok.

(Horváh Bíbor hímestojásai)

(Szabó Antónia tojásai)

Persze gyerekként nem igazán tudtam a jelentéseket, volt, amit utánoztam, volt ami saját megérzéseim alapján rajzoltam. Ez az emberbe ivódik tudat alatt. Valaki táncolni tanul meg így, vagy zenélni, nekem meg a tojásírás ilyen.

Azóta is minden évben írok és a húsvéti asztalomon ott díszelegnek a tojások.

Ebben a bejegyzésben azt szeretném megosztani veletek, hogyan készül, és hogy nem kell ördöngösségre számítani. Meditációnak, kikapcsolódásnak,  közös programnak is jó.

Ami kell hozzá:

• Gice (vagyis íróka) Ezt több mindenből elkészíthetjük házilag. Vagy hurkapálca, vagy egy sima faág is megfelel. Egy sörösdoboz, vagy valami vékony alumínium darabka, amiből egy tűt hajtogatunk, és egy cérna, amivel hozzáerősítjük a pálcikához.
• Méhviasz (és egy használaton kívüli edényke, amit nem használunk. Én pl. egy paradicsomos konzerv dobozát használom a viasz tárolásához. Ebben is melegítem fel)
• Hagymahéj, vagy diólevél és egy lábas, amit már nem használunk. Én ki szoktam menni a piacra egy zacskóval, és megkérem az árust, hogy szedje tele hagymahéjjal. Mondjuk, ha sok a vevő akkor utálnak érte, úgyhogy akkor menjünk, ha épp nincs senki.
• tojás

 Elkészítés:

Főzzük meg a tojást. Érdemes minimum fél órát főzni, de lehet akár egy óráig is, így konzerválódik a tojás. Van olyan tojás, amit gyerekkoromban írtam, és még nem zápult meg.

A hagyma héját tegyük egy lábasba, öntsük fel vízzel és forraljuk, amíg jól ki nem ázik. Minél több a héj, annál sötétebb lesz a levünk, ami szépen befogja majd a tojásainkat. Ha már jó sötét a hagymalé, szűrjük le a héját és dobjuk ki.

Amikor belerakjuk a megírt tojást, csak egy picit langyosítsuk vissza, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl meleg, mert különben leolvasztja a viaszt.

Ha megvagyunk a lével, jöhet a tojásírás.

Hajtogassunk az alumíniumból egy vékony csövet. A belső átmérője kb. Olyan vastag legyen, amin egy tű átmegy. Egy picit lehet vastagabb, de vigyázzunk ne legyen túl nagy a belső átmérője, mert különben átfolyik rajta a viasz gyorsan, és csak pacsmagolni tudunk.

A botot, vagy hurkapálcát hasítsuk be a végén, és cérnával, vagy valami vékonyabb zsineggel, erősítsük hozzá. Mintha csak egy kőkorszaki fejszét készítenénk.

A legalacsonyabb lángon olvasszuk fel a viaszt. Amúgy mécsestartóval is dolgozhatunk, vagy felrakhatjuk a sütőre. Lényeg, hogy pici láng kell, épp hogy megolvadjon a viasz. Ha túl meleg van neki, akkor füstölni fog.

Ezután már csak bele kell mártsuk a viaszba és kezdjük el írni a tojást. A tojás legyen teljesen száraz. Érdemes konyharuhával áttörölni és figyelni arra is, hogy a kezünktől ne legyen zsíros, mert akkor nem fog úgy ráfogni a viasz.

Miután megírtuk a tojást, rakjuk bele a langyos hagymalébe, és hagyjuk egy éjszakán át pihenni, hogy befogja. 

Vasárnap reggel szedjük ki a hagymaléből és jöhet az utolsó „simítás”. Vagy éles késsel óvatosan lekaparjuk róla a felesleges viaszt, vagy gyertya felett leolvasztjuk róla, és papírtörlő segítségével felitatjuk a felesleges viaszt.

Végezetül pici vajjal, vagy olajjal átkenhetjük a felületet, hogy szép csillogós legyen. Rakjuk szép kosárkába, és díszítsük fel az asztalunkat.

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

Ha, érdekel egy igazán jó húsvéti foszlós kalács receptje, KATTINTS a tavalyi bejegyzésemre. 

Dani

A fotók Olympus Pen-F fényképezővel és Manfrotto állvánnyal készültek. 

Kövess facebook-on vagy instagramon még több fotóért!

Gasztrofotóim ITT

ha pedig érdekel az utazás akkor ITT.