Mr Szakáll főz, kóstol és nem utolsó sorban divatos.

Eat Poland - Hazánkban járt a lengyel gasztronómia.

2016. október 11. - praclee

Slow Life, Slow Food. Egyre többet halljuk, értjük, de nekünk még nem megy, ellenben a lengyelekkel.

Október első vasárnapján persze, hogy esik az eső, és hullnak a levelek. Már a villamoson összefutok Mautner Zsófiékkal, és közösen lépünk be egy pesti társasházba. Lerázva ernyőnk, bepréselődünk egy hangulatos mini liftbe és lassan, nesztelen emelkedünk.

pa023741.jpg

Az ajtó nyílik, egyből welcome drinkkel fogadnak, majd belépünk a terembe, ahol az ősz színeibe öltöztetett, gyönyörűen terített asztal fogad minket, fejünk felett körbefutó dekoráció. Sárga levelek, kukoricacsuhé, Edison égős design lámpák és megannyi kreatív minimál ötlet. A megvalósítást a Kwiaty&Muit-ra bízták. Végiglapozva a tervezők insta profilját, lenyűgöző helyszíneket látunk.
pa023820_a.jpg

De miért is vagyunk itt?

A lengyel USTA Magazin különböző városok lengyel intézeteivel (Berlin, Prága, Bratislava) karöltve azt a célt tűzte ki, hogy határain túl is megismertesse hazája gasztronómiai sokszínűségét.

pa023753-2_a.jpg

A vacsora alatt ábrándozva lapozgattam a negyedévente megjelenő újságot, mely olyan minőségű fotókkal és kiadással rendelkezik, ami nálunk még ismeretlen. Persze ehhez kell egy fotós, aki a divatfotózást hagyta ott a slow life-ért.

pa023884_a.jpg

Hogy ne érezzük magunkat olyan egyedül, mikor az ellen küzdünk, hogy kijöjjünk a gulyásleves, paprikás krumpli, somlói szent háromszögből, tudnunk kell, a lengyelek is küzdenek „maguk ellen”, hogy az évtizedes sztereotípiákat lerombolva megmutassák, hogy a gasztronómiájuk igenis sokszínű.

pa023804_a.jpg

A két ország között sok a hasonlóság. Az utóbbi időben egyre több a reggeliző hely, mint ahogy nálunk is. Gyűlnek a Michelin csillagok és fellendült az igényes táplálkozás utáni vágy.

pa023781_a.jpg

Érdekes volt viszont hallgatni, hogy nekik sikerül az a fajta slow life, ami nekünk csak nem akar menni. Például sokan sütnek otthon kenyeret. Szinte (még) hagyomány. Ha több napra távol maradnak otthonról, visznek magukkal házi kovászos kenyeret. Itthon Libor Marcsi áldásos tevékenységének köszönhetően egy ideje már mi is elkezdtünk kenyeret sütni, de még azért eléggé rétegtevékenységnek számít. A helyi és hazai termékek mindkét országban kezdenek erőre kapni, ám náluk valahogy a PR és a reklám ebben az üzletágban fejlettebb.

pa023765_a.jpg

A lengyel újhullámos gasztronómia nem csak az ételekről, de a tálalásról és a designról is szól. Így több designerrel és a hazai divatban jártas szakemberrel karöltve népszerűsítik magukat. Remélem, ez hozzánk is betör, mivel jómagam is mindkét irányban jártas vagyok, és igyekszem összekötni a jó dolgokat.

pa023852_a.jpg

És bizonyítandó eme összefogást, az egyedi kerámiatányérok, és minden kiegészítő Lengyelországból érkezett.
pa023961_a.jpg

Az est köszöntő fogása a disznó rillette és kecske vaj volt, friss házi kenyérrel, ami egy kecskebőr design szütyőben (esküszöm, ez a legjobb szó rá) érkezett. Majd kóstolhattunk marinált sütőtököt, zsenge káposztát, paradicsomszósszal, és tojással igazi erdei tálalásban. Lecsó ihlette hal, valamint a fekete színre felépített bárány tál érkezett, különleges erdei gombával, végül kecsketejes fagylalt zárta a vacsorát. Talán leírva nem olyan izgalmas, de a képek magukért beszélnek.

A vacsora során többször elhangzott, hogy az alapanyagok is az étteremből érkeztek.

pa023940_a.jpg

Az est séfjei a 2 éve üzemelő Water&Wine étteremből érkeztek. Náluk létezik a visszavándorlás. Sokan kimennek tanulni, de hűek hazájukhoz, tenni akarnak, és pár éves szakmai tapasztalatszerzés után hazatérnek. Mikor érdeklődtem, hány fős a hely, milyen a nyitva tartás, meglepődve hallgattam, hogy kizárólag péntek-szombat vannak nyitva. De mi történik a többi napon? - kérdeztem. Kint vannak a földeken és termesztenek. Mindent maguk végeznek. Gazdálkodnak, kapálnak, állatot etetnek, fejnek, mézet gyűjtenek. Ellátják a környéket és magukat, a hétvégén pedig fine dining éttermet vezetnek.

pa023994_a.jpg

Hát ez az igazi slow life. Nem is voltak befeszülve az est során. Pedig idegen országban, idegen embereknek, idegen konyhában kellett prezentáljanak olyat, amiről sokáig beszélünk. Ez maximálisan sikerült, mégis minden izzadtságtól mentesen.

 

Dani

 

A fotók Olympus Pen-F fényképezővel készültek.

További fotók a Facebook-on.

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztronota.blog.hu/api/trackback/id/tr8711789407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.