Határozott támogatója vagyok az ebéd menüknek. Ha irodista lennék, inkább választanám egy étterem ebéd menüjét, mint hogy műanyagdobozos tejszínes-csirkés pennét, vagy pizzát rendeljek. Úgyis kell várni egy órát, borravalót illik adni, és a kólával, vagy desszerttel megtoldva simán kifizetek 2000-3000 Ft-ot.

Miért ne sétálnék el inkább az egyik étterembe, ami 10 perc távolságra van tőlem? Egy óra alatt megebédelek, ugyanannyit fizetek, plusz kiszellőztettem a fejem, kényelmesen elfogyasztok három fogást, és még élményt is kapok.

Egy másik téves sztereotípiát is el kellene végre oszlatni. Miszerint egy szálloda étterme csak a szálló vendégeinek van. Számos hotel kínál a nagyközönség részére ebédmenüt, csak valahogy óvakodunk ettől. Bevallom én is.

A Deák St. Kitchen lassan egy éve nyitott, nekem viszont csak most sikerült eljutnom.

A név ne tévesszen meg senkit! Nem egy újabb Street Food hely, se nem egy szokványos étterem. A Deák St. Kitchen-t a Ritz-Carlton üzemelteti, amit le se tagadhatna. Az étterembe a Fashion Street-ről tudunk bejutni. Amint belépünk, szinte eláll a lélegzetünk. Annyira egyben van az egész dizájn, hogy nehéz szavakat találni. A székektől kezdve az utolsó ruhafogasig, minden passzol. Mondjuk úgy nem nehéz, ha azt a többszörösen díjnyertes londoni B3designers csapata készíti.

A hely elegáns, mégsem művi. Egyáltalán nem kell feszengenünk. A meleg színek, a barna és zöld bőrfotelek kellemes hangulatot árasztanak.  A pincérek farmer ingben és menő bőrkötényben vannak, szóval nem a fehér ing, vékony fekete csokornyakkendő kimért hangulata fogad.

Na de térjünk rá a lényegre. Rögtön lelövöm a poént, mert az ebédmenü zseniális, ár/érték arányban pedig teljesen rendben van. Sőt! Szinte azt is mondhatnám, ennyiért ajándék.

Talán az egyetlen gyenge pont, hogy fix menüsor van, tehát nem válogathatunk. Akinek ez nem elég, rendelhet az étlapról.

A két fogásos menü ára 2900 Ft, a 3 fogásos 3500 Ft-ba kerül. És hihetetlen, de emberes adagokat adnak! Pedig általában az ilyen ebéd menüket spórolósra fogják, mert a haszon ezeken nem sok. Én egyébként a szolidabb menükkel is elégedett vagyok, mert nem eszek sokat, de ugye mindig jön a kommentelők hada, hogy náluk ennyi a maradék. Gondolom ők otthon lapáttal mérik a rakott krumplit. Lehet csak a nép haragjától félnek, de a Deák St. Kitchenben, mindenből szép adagot kaptunk.

Ott jártunkkor elég kevesen voltak, de biztos csak azért, mert még nem írtam róla. Na de majd most!

Mielőtt kihozták volna az előételt, kaptunk egy kosár házi puha és még éppen langyos rozmaringos brióst, vajjal. Ízre egy kellemesen sós kalácsra emlékeztetett. Kis apróság, de mégis úgy érzed, figyelnek rád.

Előételnek egy vegyes saláta érkezett. Pont nem tartozom a diétás, szupervékony és csinos lányok táborába, akik két pofára eszik a száraz leveleket. A 75 kilómmal és szakállas ábrázatommal jobban szeretem a szaftos dolgokat, így igazi meglepetés volt, hogy a koriander pesto mennyire feldobta a vékonyra vágott uborkát és bébi salátaleveket. A briósból még maradt, úgyhogy előétel ide vagy oda, szinte jól is laktam.

Főételnek egy szarvas paprikás rizottó érkezett. Nem, nem csak a szaftos szót ismerem, de ha egyszer a szarvas is az volt, akkor az volt. Puha, omlós, pont amilyennek lenni kell. A rizottó tökéletesre készítve, krémesen. Külön felhívnám a figyelmet a tányérokra! Az utóbbi időben szerencsére egyre több helyen látni egyedi tányérokat. Jóval drágább, mintha az özönvíz előtti nagykerből, vagy az IKEA-ból vásárolnák, de hát mennyivel szebb egy ilyenből enni? Az ételt is többre értékeljük, hiszen a szemünkkel is eszünk, és magunkat is menőbbnek érezzük.

Desszertnek Eszterházy torta érkezett. Itt kell megjegyezni, hogy a cukrász Mázás István már akkor is a házban dolgozott, mikor még Le Meridien szálloda volt. Igazi öreg róka a szakmában, de szerencsére fiatalos lendülettel nyúl az alapanyagokhoz. Ezt azért fontos megjegyezni, mert sajnos a cukrász és szakácsképzésben is elavult dolgokat tanítanak. Még mindig a margarin az istenkirály. Amikor pedig a diák kikerül gyakorlatra szállodába, sok helyen begyepesedett cukrászokkal találkozik, akiktől szakmai tudást nem igazán lehet szerezni. Ezért örül az ember, ha talál a szakmában olyat, aki fiatalos személettel tud nézni a dolgokra.

Ráadásul havonta egyszer lehet jelentkezni Mázihoz cukrász kurzusra, ami már csak azért is menő dolog, mert a Ritz-Carlton Kupola bárjában kerül megrendezésre. Itt nem mellesleg egy fehér zongora található, amin minap Jamie Foxx zongorázgatott. Szóval elég menő dolog lenne épp tanulni a mandulás piskótalap receptjét, miközben Jamie beszambázna a háttérbe és lazán eltolna pár nótát. Aki pedig a fantasztikus ebédmenüket megálmodta Sugár Róbert, aki anno Pesti Istvánnal is dolgozott, de megfordult a Baldaszti csoport éttermeiben is.

Az ebédmenü mellé az étlapról rendeltünk még egy marha tatárt. Én még nem sokszor ettem életembe, így kis felvilágosítást kellett kérjek és megtudtam, hogy ebben a műfajban is több megoldás létezik. Itt a majonézes vonalat viszik. Kellemes, krémes, a fűszerezése rendben van. A pecorino sajt és az aszalt paradicsom, nagyon megdobja az élményt. No és persze a házi pirított kenyér is.

Desszertnek pedig rábíztuk magunkat a pincérre. Jól tettük. A csokoládé torta aljában roppanós réteg, ami manapság elég trendi dolog. Töredelmesen bevallom engem ezzel például eléggé meg lehet venni. Oly annyira, hogy jobban ízlett, mint az Eszterházy. Mellé a savanykás eper sorbet kitűnő ellensúlyt hozott.

A Deák St. Kitchen nagyon magasra tette a lécet és meg is hozta a kedvem, hogy újra felfedezzem a város ebéd menüjeit!

TIPP: Érdemes kipróbálni a Sunday Brunch-ot, ami 8000 Ft-ért a középmezőnybe tartozik, de ha azt nézzük hogy a belváros kellős közepén, a Ritz-Carlton aljában egy gyönyörű környezetben tölthetjük a vasárnap délutánt, akkor nem is érezzük soknak.

Dani

A fotók Olympus Pen-F fényképezővel készültek. 

 Iratkozz fel a youtube csatornámra, hogy elsőként értesülj az új receptvideókról!

Kövess facebook-on vagy instagramon még több fotóért és receptért!