Mr Szakáll főz, kóstol és nem utolsó sorban divatos.

Tanulj meg NEMet mondani!

2018. február 23. - praclee

Én alapvetően nem szoktam visszautasítani munkát. Sok kicsi sokra megy alapon kisebb munkákat is bevállalok. Sose lehet tudni, mikor jön egyik melóból egy másik, vagy nő a vállalkozás és azt mondja többet tud fizetni, vagy csak simán látja, hogy jól dolgozol és jobban nyílik a pénztárca.

aniko_budapest_2017_11_24_9_of_21.jpg

Igen. Bármilyen hihetetlen velem nem egyszer fordult már elő ilyen.

Rengeteg mindennel foglalkozom. Sokszor egyik épül a másikból.

Alig 2 éve kezdtem el fotózni. Az ételfotózás a fő irány, de jött hozzá a rendezvény fotózás, fesztivál fotózás, most pedig már a street style is a Fashion Weekeken. Az utazós fotókról nem is beszélve, mivel mindig úton vagyok. A váltás nem túl nehéz technikailag, viszont megtalálni az ügyfeleket, átlátni azt, hogy kinek mire van szüksége, már igen. Pl. hiába szeretem a portré fotózást, ha egyszer a piacnak nem arra van szüksége. Ilyenkor el kell dönteni, hogy csak a piacnak felelünk meg, vagy megfelelünk a piacnak, de csinálunk side projecteket is. (értsd magad szórakozására művészi, vagy magadnak tetsző dolgokat). Van harmadik eset is, ami tényleg a művész kategória, aki nem törődik semmivel, csak a saját látásmódjával. Ez a legrizikósabb piaci szempontból, ám a legbecsülendőbb. Nem akar behódolni senkinek. Legyen szó zenéről, táncról, képzőművészetről, minden művészi ágban megvannak ezek a kétségek és lépések.

Szóval tegyük fel, hogy hamar ráérzünk a dolgokra, de mégse tudjuk magunkat pontosan pozícionálni, hogy vajon mennyit ér a munkánk?

Körbe kell nézni, hogy mások hogy csinálják. Mi az etalon? Kik vannak ott a TOP-ban? Elhelyezni magunkat, hogy technikailag, hol tartunk mindehhez. Igen ám, de hiába közelítünk meg valakit, ott jön egy másik elég jelentős tényező, az ismertség. Ha valaki bejáratott és elismert művész, akkor mi hiába mondjuk azt, hogy megközelítőleg vagyunk olyanok (netán jobbak), egyrészt számolni kell azzal, hogy csak egy szeletét ismerjük a művésznek, lehet sokkal több is van benne, jobban old meg helyzeteket, gyorsabb, okosabb, stb. Csak épp az ügyfél nem akarja azt. Másrészt, az elismertség és bejáratottság bizony olyan előnyökkel jár, hogy 2-3x vagy akár 10x-es áron is dolgozhat. Mi pedig „névtelenül” hiába toporgunk az ajtóban, hogy vegyenek fel, vagy nyújtanánk be a nagy számlát, nem fogunk annyit kapni.

Ekkor jön az, hogy sok mindent le kell tenni az asztalra, referenciákat gyűjteni, megjelenést, tapasztalot, kapcsolatot és még sorolhatnám.

Egy zenésznek pl. tv-s megjelenések, rengeteg fellépés, koncertek, managerek elérése, emailezés, zeneküldés online, és postai úton is a feledata között van manapság. Showcase-ekre eljutás, ott rengeteg névjegykártya kiosztása, minél több emberrel való beszéd, többi zenekarral való megismerkedés. Nem egyszerű.

Egy fotós esetében egyik kuncsaft adhat tovább a másiknak. Egyre több ügyfél, magazin felkérések, cikkek, megjelenések itthon és külföldön. Márkákkal együttműködés, és lassan el lehet jutni oda, amit célul tűztünk ki magunknak.

 

Ha már sok referencia van a hátunk mögött, egyre magasabbra tudjuk magunkat pozícionálni, ergo többet érünk a piacon.

 

Szerintem mindenki volt már úgy szabadúszóként, hogy volt, ami munkát olcsóbban elvállalt, és volt, amire nagyobb összeget mondott. Nekem nem egyszer volt, hogy olcsóbb melóból jött be több másik, vagy hogy tudtam árat emelni, mert látták azt, hogy gyorsan, precízen, igényesen dolgozom. És ennek is van egy jelentős plusz ára, amit be lehet építeni.

Van azért olyan eset, ahol egyszer kevesebbet fizetnek, egyszer többet. De arányosabban, és sose ekkora vágással. Ha mondjuk valaki egy melóra 100 helyett azt mondja, most 85-90 van rá, azt mondom oké. De igyekszem kiharcolni később újabb melót, vagy emlékeztetni későbbiekben, hogy múltkor kevesebbért elvállaltam, most lehetne több, vagy akár bartel alapon valami szívességet. Sok lehetőség van. És a pénz nem minden. De mikor valaki 50%-on akar dolgoztatni, ugyanazért....

De térjünk rá a NEM-re.

Történt velem még tavaly, hogy egy nagy cégnek dolgoztam food stylistként. Jó volt a munka, jó volt a stáb és az anyagi része is rendben volt. Bár ment az alkudozás, és kérhettem volna többet is, mert ért volna annyit a munkám, de úgy voltam vele, hogy viszonylagosan jó áron megegyeztünk és nekem megfelelt.

Az ügyfél annyira elégedett volt, hogy ősszel le is bookoltak most tavaszra. Tehát fél évvel előre. Tavalyi áron. Okosan. Akkor picit húztam a számat, de mondtam magamnak, hogy fél évvel előre van egy biztos munkám, az nem rossz dolog.

Erre pár hete jött a levél, hogy akkor februárban lenne a megbeszélt munka, de csak fél árat tudnának fizetni....

Na, itt jön a NEM.

Sajnálom, mert fix munka volt, jó volt a stáb, szerettem, de be kell pozícionálni magam. Kizárni az érzelmeket, mert ez munka. Ez elég nehéz része a szabadúszóknak. Mert csak művészek vagyunk, csak bizonytalan a fizetésünk és igaz, hogy pár nap alatt kereshetünk annyit, mint mások egy hónap alatt akár, de utána lehet egy hónapig nincs másik meló.

Ha piaci alapon nézzük, hogy mit tudunk, mit érünk, akkor muszáj azt mondani, hogy ez jóval alatta van annak, amiért normál esetben dolgozunk.

A másik ok, amiért NEMet mondtam, mert ez egy meglévő ügyfél, ugyanazokkal a feltételekkel. Ráadásul már fél éve megbeszélt megállapodást rúgtak fel. (igaz nem volt lepapírozva)

Ha egy új ügyfél kopogtat nálam egy ilyen összeggel, még az is lehet, hogy igent mondok. Bár alatta van a tarifámnak, de belegondolok abba, hogy ha jól dolgozom, lehet hosszabb együttműködés, és a fentebb említett lehetőségek az előre mozdulás terén. De itt egy meglévő ügyfélről van szó, aki elégedett volt. Erre ugyan azt kéri, fele annyiért.

Ez pedig nem más mint kicsinyesség, és nem becsülik meg azt, amit én nyújtok/nyújtottam.

Biztos vagyok benne, hogy találnak mást ennyi pénzért, de egy percig se szabad szomorkodni. Szerencsére elég sok munkám van, másrészt annyi lehetőség van ma már a világban. Csak keresni kell.

Ennek vége, de lesz új lehetőség. Jön egy újabb ügyfél, aki bízom benne, megbecsül és megfizeti azt, aki vagyok és amit tudok.

 

UPDATE: pár nappal utána felhívtak, hogy mindenképp ragaszkodnának hozzám, és előteremtették az eredetileg megbeszélt összeget.

Happy END

 

Dani

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztronota.blog.hu/api/trackback/id/tr5913686036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr Takács Tóth Diána 2018.02.24. 06:42:38

Meg kell óvni a munka becsületét. Is. Nekem is nehézségem az árazás. Bár nekem kicsit talán egzaktabb: aromarerápiás tanácsadás, természetes kozmetikum készítés. Kezdőként inkább bevállal az ember kevésbé jövedelmező munkákat a népszerűség növelése végett. Nehéz kérdés...