Mr Szakáll divat, gasztró, lifestyle, utazás.

Kulisszák mögötti vacsora a Ritz konyháján a Deák St. Kitchenben

2018. október 31. - praclee

A Ritz-Carltonhoz tartozó Deák St. Kitchen mindig kitesz magáért, ha az új menü bemutatásáról van szó. Volt már a tetőn (legjobb helyszín nyertese nálam), volt a Fashion Street közepén, ahol az emberek is látták mit eszünk, most pedig az egész bemutatót bevitték a konyhára.

img_7695.jpg

Igen! Oda, ahol testközelből megleshetjük, hogyan dolgoznak a séfek. Nekem sikerült a legközelebbi helyet foglalnom, úgyhogy mindenre ráláttam.

Balomon Vajda Pierre, akivel az ember úgy érezhette magát, mintha a Konyhafőnök zsűrijében ülne. Volt amiben egyetértettünk, volt amiben nem, de így szép az élet.

img_7661.jpg

Az est kimondatlan házigazdája Varga Dániel sommelier, aki miatt feltétlen érdemes ellátogatni a Deák St. Kitchenbe! Fiatal kora ellenére olyan alázat, borok iránti szeretet és nem utolsó sorban tudás jön belőle, ami keveseknek adatik meg, nem hogy ilyen korban, de később se.

img_7629.jpg Az étterem továbbra se szakít a hagyományokkal, ha a magyar konyháról van szó. Szerintem nagyon dicséretes ez a vállalás. Remélhetőleg a hotel vendégei is előszeretettel kóstolják az étterem ételeit.

Az őszi-téli időre hangolva megjelentek a „súlyosabb” ételek, de csak névre, mert megfeküdni nem fogja a gyomrunk. (A fotón lévő adagok ne riasszanak el senkit, ezek kóstoló adagok!)

img_7650.jpg Olyan tradícionális ételek kerültek átalakításra, vagy mondhatnám 2018-ra hangolva, mint a tejfölös vörösbableves, a rakott krumpli, vagy épp a Rákóczi túrós. 
img_7667.jpg

Mikor Sugár Robi konyhafőnök arról mesélt, hogy a levest nagymamája ihlette és az alapján készítette el, egyből tudtam, hogy ez lesz a legjobb fogás. És nem tévedtem. Én ebben éreztem legjobban együtt az ízeket. És beugrott, hogy mikor a Ramenkában voltam és finomakat ettem két dolog volt, amire kifejezetten felkaptam a fejem. És az a kettő történetesen családi recept volt. Hát valahogy itt is ez lehet. A múlt dolgai így működnek, ha otthonról hozzuk, azt különleges szeretettel adjuk át.

(zárójelbe jegyzem meg, hogy az étlapra tekintve lilakáposzta leves, burgonyagombóccal is található, ami nagyon izgalmasan hangzik, és nem az elcsépelt húsleves nyolcvanharmadik verzióját tálalják, hanem mernek belenyúlni ismeretlenebb ételekbe is) img_7675.jpg

Az ételekre jellemző, hogy az összetevőket szétszedték és modern formába prezentálták. Így lett a rakott krumpli krumplijából francia tartiflette, ami vékonyra szelt krumpli egymásra rétegződéséből áll össze, melyet megsütnek. Kívül ropog, belül omlik. A házi kolbászt mellé tálalják, rá egy 65 fokos buggyantott tojás kerül és kolbászhab.

Én nagyon szeretem a hagyományos rakott krumplit. Szaftos, ám súlyos étel. Amit valamiért én, és szerintem sokan mások is addig eszünk, amíg rosszul nem leszünk, majd pár óráig kómásan heverészünk a kanapén.

img_7712.jpg

Itt sikerült szofisztikálni az ízeket és az állagot, így nem fogja megfeküdni a gyomrunk. Ám ez nem azt jelenti, hogy bármi is hiányozna. Nekem a krumpli ilyen formán annyira bejött, hogy önmagában is szívesen enném fő fogásnak, akár egy héten többször is. A kolbász sem tocsog, nem zsíros. Talán egy leheletnyit száraz is, de a hab segít rajta. A tojás tökéletesre készült. img_7738.jpg

Élmény volt nézni a mesteri munkát, ahogy precízen felkerülnek a tálaló pultra a tányérok. Sorakozva, mint a katonák. Összehangolt munkával, darabról darabra rákerültek az alkotó elemek. A tojás ilyen formán kényes pont, úgyhogy nagy fokú koncentráció szükséges. Mintha valaki épp kártyavárat építene. Egy rossz mozdulat, csúszik a tojás és nem csak az vész kárba, hanem az egész tányér is, így kezdhetjük előről. Szóval idegpróbáló tevékenység.

A desszertet is sikerült karcsúsítani és elegánsan tálalni. Ha hagyományos cukrászdában kóstoljuk, akkor kapunk egy nagy kockát, ráadásul az elmúlt évtizedek igen csak megtépázta a szebb napokat élt híres süteményeinket, így az élmény csak nosztalgikus lesz, mint valós. img_7756.jpg

Lehet vitatkozni, hogy az újragondolás, elemekre szedés, mennyire számít még újnak, mennyire lejárt lemez. Én valahol a kettő között vagyok. Sokszor csak öncélú, másoknak még most is újdonság erejével hat.

Úgy vagyok vele, ha valaminek meglepő, új formát tudnak adni és élvezhetően újraértelmezni, tegyék. A Deák St. Kitchen jól teszi, mert finoman sikerült behangolnia fajsúlyos hazai ételeket, ami után otthon csak szuszognánk, innen viszont élménnyel távozunk.

 

Dani

A bejegyzés trackback címe:

https://gasztronota.blog.hu/api/trackback/id/tr9314335947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.