Gondolkozom ezen a címadáson. Lehetne a hajógyári bulinegyed arcainak új szórakozóhelye. De ez se hangzik túl frappánsan. Na de miről is beszélek?
Pár napja ért véget a Gourmet Fesztivál, amit szerettem is meg nem is.
Egyrészt örülök, hogy REKORD látogatottságú lett e fesztivál. Lassan elérjük a SZIGET szintjét, ami folyamatosan kihozza, hogy veszteséges, bár talán már tavaly valami szolid nyereség szó felmerült.
Kicsit olyan ez, mint a minap olvasott cikk a hollywoodi filmekről, hogy azok milyen iszonyat pénzeket termelnek, aztán az irodában a könyvelők addig meddig toszigálják a sakk figurákat, hogy kiderül hót veszteséges az egész buli.
Na de tényleg örülök a Gourmet Fesztivál sikerének, és látszik a fejlődés. Egyre szebb, egyre csinosabb, egyre minőségibb.
Ugyan akkor egyre drágább, egyre kisebbek az adagok és a közönség olyan szinten sznob, hogy lassan kedvem sincs kimenni.
Tényleg kicsit olyan, mintha a ráeresztették volna az éjszakai Hajógyári bulisziget közönségét a Millenárisra.
A szilikon szájak és mellek csivavás tömkelegébe, kigyúrt hasig felszakított pólós bmw slusszkulcsot lóbáló térdben szakított fekete farmeros keménycsávók között, nekem már nem csúszik olyan kellemesen a sör, sercli, paprika kombó, ami az idei tematikája volt a fesztiválnak.
(de tényleg mondja már meg valaki, hogy ez a közeg miért járkál gurméskodni?)
Egy nap alatt lehetetlen volt végig kóstolni a dolgokat, de az osztriga és a BABEL ikonikus nokedlije ki nem maradhatott, ami nálam minden évben nyer.
Most viszont akadt egy új trónkövetelő.
Czinege Tamás, aki meghekkelte a paprikát egy kis negróval és csokival.
Cini munkáját jó ideje követem, ismerem és szeretem. Minden évben elborul az agya, egy igazi kreatív ember. És bár a sörben érlelt marhanyak lett volna a főszereplő, nálam a mini peppadew paprika elvitte a pontot. A legjobb, hogy nem is számítottam rá.
Kis apró piros paprika, mondom jól bekapom, díszeleg ott a tányér szélén. Aztán hirtelen berobbant a számba.
Hogy tényleg a kreatív kényszer szülte a negro-sajtkrém verziót (állítólag nem volt más otthon), vagy hosszas kísérletezés, nem tudom, de nem is lényeg. A másik apró paprika, pedig szarvasgomba-belgacsokival volt töltve. Bevallom kértem utána repetát...
Az utóbbi 2 évben már az időjárás is kegyes, nem úgy mint a megelőző években, ahol a gumicsizma elengedhetetlen fesztivál kellék volt. Viszont mind az időjárás, mind az előző évek látogatottságának emelkedése valószínűleg nem jutott el a kiállítókhoz, így történhetett meg, hogy sok helyen a 11 órás nyitás után már 12-14 óra fele teljesen elfogyott az étel.
Sok helyen magyarázkodás, hogy érkezik pár órán belül újabb szállítmány, és sok helyen széttárt kezek, sajnálkozás, hogy kifogytunk, holnap tessék visszanézni.
Érthetetlen... Hogy lehet ennyire elszámolni? Nem az, hogy késő délután, este felé már üresedik a hűtő. Nem. Pár órával nyitás után, már kifogytak.
Így maradt a borozás és a rég nem látott barátokkal, ismerősökkel egy kis közösségi élet.
Ha egy kis szájpornóra, gurmé videóra vágysz és lemaradtál volna a tavalyi ízórgiáról KATT IDE:
Dani
Kövess facebook-on vagy instagramon még több fotóért!
Gasztrofotóim ITT