Nekem alapvetően nincs bajom a BKV-val. Persze néha én is ki tudok borulni, de a máltai tömegközlekedést megismerve össze kell tegyem a kezem, még akkor is, ha egész Budapest le van zárva a kínaiak miatt.
Kezdjük ott, hogy mikor megérkeztem a reptérre, jó ötletnek tűnt elgyalogolni a szállásig. A térképen nem tűnt távolinak. 8 km. Amúgy is szeretek sétálni és legalább felfedezem Máltát.
Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy kanyargós és dombos vidéken vagyok. Így az út több mint 3 órát vett igénybe. A járdát hírből se ismerik, néhol van a belvárosi részen, de kintebb semmi. A fordított közlekedés pedig még 4 nap után is zavaró volt.
Nem mondom, hogy könnyű volt az út 30 kilós csomaggal úttalan utakon, de legalább erősödött kicsit belvárosi testem.
A szállásnál felfedeztem a helyi BUBI-t, amit havi 12 euroért fél óra ingyenes használattal igényelhettem volna, de jobb ötletnek tűnt a 7 napos 15 euros korlátlan tömegközlekedési bérlet. De azt senki nem közölte velem előre, hogy azt teljesen elfelejthetem.
Rengeteg országban jártam, sokat tapasztaltam, de ilyet soha. Mintha a világ végén lettünk volna Mucsajröcsögén. A buszok 30-60 percenként járnak. Elvétve akad 20 percenként is. De nincs olyan, hogy pár percenként jön a következő, meg felszállunk a másikra, úgyis arra megy. Ráadásul sokat át kell szállni, szóval ha valami késik, és vártunk rá fél órát, majd további 15 percet, és eélrjük az átszállási pontot, mivel ott lekéstük a buszt, így további fél órát kell várjunk. És ez így ördögi kőrbe gyűrűzik. Ebből az lesz, hogy 2-3 óra alatt érünk el kb. egy Nyugati-Újbuda Központ távolságot.
Van ám applikáció is, ami megmondja, hogy honnan hova menjünk, mire szálljunk, alternatív útvonalak. Igen ám, de az csak a busz számát mondja meg az adott megállóból. Hiába lokalizáljuk magunkat. Azt pl. Nem mondja meg, hogy ember, 5 percre van egy másik megálló, és ha oda elsétálsz, akkor spórolsz 1.5 órát. Így történt, hogy bár az X1-es busz ismerős volt nekem, mégis hallgattam az alkalmazásra, ami visszavitetett a fővárosba (Valletta) majd onnan felszállított arra a buszra, melynek az útvonala, tényleg 5 percre volt onnan, ahonnan 1.5 órával előtte indultam.
Persze kérdezgettem a helyieket, és bosszúskodtam, de ők kivétel nélkül legyintve nevettek. Ők megszokták, hogy teljes a káosz. Állítólag pár éve átvette egy új társaság és ez már a jobb verzió.
Vallettán a fővárosban van a központi buszpályaudvar. Oda „érdemes” menni, mert onnan megy minden. Igen ám, de a buszok ott is ugyanúgy fél óránként közlekednek.
Ott vagy indulás előtt 15 perccel, de az adott időben nem indul busz. Simán kimarad egy járat.
Vagy egy másik példa:
Busz indulás 18.30-kor. 18.20-ra érkezem. Sokan várjuk a buszt. Tanakodunk. Mit csináljunk. A busz megérkezik 18.40-kor. Nem baj, késett, de menni fog. Igen ám de ki van írva, hogy ’out of service’. Sofőr leszáll, odamegy a társaihoz. Cigi. Mondom oké, nem gond, el kell szívja a cigit, stresszes az élet. Elszívja, majd bemegy a bódéba és kávét készít magának. Ekkor már 20 perce úton kellett volna lennie. Ezután mindenki feladta és próbált másik buszok után nézni.
Aki nem tudná, Málta valójában egy nagy város. 400.000 lakossal. A reptérről a belváros pont annyi (taxival!!) mint Pesten. Időben és pénzben is. Ugyanez tömegközlekedéssel 2-3 óra. Igen. Ennyi idő alatt gyalogoltam le majdnem a teljes távot bőröndökkel!
Azt felejtsük el, hogy egy nap alatt több nevezetességet meg tudunk nézni. Főleg így az őszi téli időszakban, mikor 16.30-kor sötétedik. Eljutni valahova és onnan egy másik helyre kb. egy 4-5 órás művelet. Ha délelőtt 10kor indulunk a hotelből megnézni valamit, jó esetben délutánra odaérünk, de ha a másik nevezetesség az „ország” másik felére esik, akkor esélytelen, hogy sötétedés előtt odaérjünk. Nyilván este is lehet sétálni, de az már nem nappal van.
A máltai szeretetszolgálat világhírű, ellenben életemben először inzultáltak. Méghozzá máltaiak. Méghozzá egy buszsofőr.
Az egész napom egy nagy kaland volt a buszokkal, míg nem a végére csúcsosodott.
Kezdődött azzal, hogy a buszállomáson 3 perccel hamarabb értem az induló buszhoz, aki valamiért úgy gondolta, hogy 3 perccel hamarabb elmegy. Simán becsukta előttem az ajtót és tolatott is ki. (csak hogy ne értse senki félre, nem az történt, hogy nem vett észre, vagy elhajtott. A buszvégen a megállóból az összes busznak ki kell tolatni. )
Hiába integettem, mutogattam az órám, nem igazán törődött velem. Elment.
Oké. Másik útvonal. Várok 20 percet a következőre.
A buszon többnyire kiírják és a gép bemondja, mi következik. Majd azt is, ha elhagytuk az adott megállót. Mivel sikerült ezt a késést összeszedni, igen csak igyekezni kellett, hogy elérjem a csatlakozást. Figyeltem árgus szemekkel, egyszer csak hopp, elhagytuk a megállót. Mégse írta ki, csak miután elhagytuk. Futok vissza egy megállót, mint az őrült, látom, hogy jön az 51-es busz, ami kell nekem. Elértem. Viszont abban nem voltam biztos, hogy jó irányba megyek-e.
Megkérdeztem a sofőrt. Ez megy Mdina-ba? A válasz az volt, hogy ’I don’t speak english.’
Mondom neki, ha ezt így elmondtad, csak tudsz. Na de mondom sebaj, biztos csak ezt a mondatot tanulta be, és tényleg nem tud megnyikkanni. Mutatom a telefonom, amin ott van, hogy hova akarok menni. (ez amúgy a végállomása a busznak) Erre elhúzza a fejét. Kicsit ledöbbentem. Jobban az orra alá dugom, erre rázza a fejét, húzza a vállát, mint egy durcás kisgyerek és nem hajlandó a telefonomra nézni.
Erre megkérdeztem, hogy ez most komoly? Erre széttárta a kezét. Ekkor már kicsit elkattantam és rövid 2 szavas mondatban elküldtem. Ellenben csak tudott angolul, mert ő is elküldött...
A busz közepére mentem, majd miután több utassal is problémázott, aki elől akart leszállni (külföldi, nem tudja) és olyan hangnemben beszélt, felhúztam magam és előjött belőlem, hogy akkor most én panaszt teszek. Igen ám, de nem volt a busznak semmi jelzése.
Előre mentem, és mielőtt bármit is mondhattam, vagy kérdezhettem volna, közölte velem, hogy megb@szhatom, ha az út végére értünk.
Mondom mivan? Akkor már biztos voltam benne, hogy ezt jelenteni fogom. Kértem tőle, hogy azonosítsa magát, vagy a buszt. Erre elkezdett fentre mutogatni, ahol a busz ülőhelyei voltak számmal, meg az állóhelyek. Teljesen hülyének nézett. Mondom neki, hogy ne nézzen hülyének. Majd elővettem a telefont, hogy lefotózzam. A kb. 55 év körüli és 100kg-os férfi olyan lendülettel vágta ki a kezemből a telefont, hogy az elrepült. Nem fogtam erősen, mert meg se fordult a fejemben, hogy fizikai atrocitás lesz. Majd elkezdte kinyitni az ajtaját, ami náluk így a lábukig ért. Féltem lehajolni, mert attól tartottam, hogy simán rámnyitja az ajtót erőből és betöri a fejem.
Felvettem a telefont, majd kérdeztem, hogy normális? Csak segítséget akartam kérni. Persze az angolságával továbbra sem volt baj, megállt és le akart szállítani. Amikor mondtam, hogy ne vicceljen, simán kiugrott megragadott és teljes erőből ledobott a buszról, úgy hogy a karomon több napig véraláfutás keletkezett.
Igen, a buszon senki nem állt fel, se segített, se tette szóvá, hogy talán ezt nem kéne. De ez megszokott, nem is hibáztatok senkit, nem is vagyok egy védtelen 40 kilós csaj, se öregember. Nem szoktam elvárni a segítséget, de azért mégis érdekes volt a szituáció és sose gondoltam volna, hogy ilyen előfordulhat. Aki ismer, az tudja jól, hogy túl nyugodt is vagyok. Balhézni sose szoktam. Engem sose láttak még az éjszaka közepén részegen duhajkodni se, szóval nem én vagyok a potenciális kötekedő.
De a történetnek még nincs vége. Miután elhajtott pár méterrel arrébb lezúzott egy kocsit. Én kicsit sokkos állapotban nem tudtam, hogy mi volt ez a hang, csak arra lettem figyelmes, hogy a kocsi mellől a lépcsőn ülő férfi felkapja a fejét és feláll. Kiderült, hogy övé a kocsi. A busz simán elvitte az oldalát és letörte a tükrét, majd tovább hajtott. A fickó elkezdett rohanni, de nem érte utol a buszt.
Én már ott nem bajlódtam a feljelentéssel, ide haza viszont megtettem. A busztársaságtól egy szokásos, sajnáljuk, hogy ilyen előfordult, köszönjük, hogy időt fordított közölni velünk, mindent megteszünk, hogy utasaink elégedettek legyenek. Blablabla...
Mi a tanulság?
Bár én nem vagyok taxi párti, és kint mindenki azt mondja, hogy drága a taxi, de semmivel sem drágább, mint itthon. A belvárosi részen gyalog fél-egy óra alatt jó távolságokat lehet megtenni, másik ’városokba’ átsétálni. Ugyanannyi, mint busszal. De legjobban a helyi BUBI-t ajánlom, aminek nem tudom a lefedettségét, de ha legközelebb megyek tuti inkább azt választom.
Dani
A fotók Olympus Pen-F fényképezővel készültek.
Kövess facebook-on vagy instagramon még több fotóért!
Az utolsó 100 komment: