Emlékszem gyerekkoromban még nagy divat volt a locsolkodás, aztán egyre idősebb lettem és csak olyan lányokkal találkoztam, akik vagy utálják és menekülnek, vagy akikhez nem jártak locsolni. Nálunk otthon nagy hagyománya volt, nővérem anyukámmal várta a locsolókat. Szombaton elkészítették a hímestojásokat, hogy a vasárnapi ünnepi asztalra felkerüljön, majd húsvét hétfőn a locsolók tarisznyájába landoljon.

A világban egyre több boutique hotel nyílik, de mi is ez pontosan?

Ha gasztro szóval kéne leírni akkor valahol a bisztró és a fine dining között van. Ami különleges, egyedi és arra késztet, hogy máskor is visszagyere új élményekkel gazdagodni.

Én alapvetően nem szoktam visszautasítani munkát. Sok kicsi sokra megy alapon kisebb munkákat is bevállalok. Sose lehet tudni, mikor jön egyik melóból egy másik, vagy nő a vállalkozás és azt mondja többet tud fizetni, vagy csak simán látja, hogy jól dolgozol és jobban nyílik a pénztárca.

Igen. Bármilyen hihetetlen velem nem egyszer fordult már elő ilyen.

Elérkeztünk az Asiago sajthoz, és gondoltam ennek is egy különlegesebb receptet választok, ami nem a megszokott "sajtostészta" kategória. Ebben a receptben sok izgalmas dolog van. Például, hogy ilyen puha és omlós csirkét, éttermekben is ritkán szolgálnak fel. Sokszor száraz, de ha még jó is, ha kihül már elveszti a báját. Ez 3-4 nap hűtő után is hasonlóan puha. Úgyhogy aki, nem csak a sajt izgalmas felhasználására, de egy puha, sültcsirkés receptre vágyakozik, olvassa végig a bejegyzést.

Pár hete raktam ki egy felhívást, amire gorgonzola recepteket vártam. Ezek közül a legjobban ez a desszert fogott meg. Sok jó recept érkezett, de édessel kombinálni a sóst, vagy jelen esetben egy elég erőteljes ízt, sokkal izgalmasabb. Valamint abban is reménykedem, hogy talán azok is kedvet kapnak megcsinálni a receptet, akik alapból ezt a sajtot túl erősnek és markánsnak tartják. Ezzel a fehércsokis krémmel összekeverve isteni íze van, épp hogy csak egy picit pikáns, és utólag érzünk valami különleges csavart benne, de nem tolakodik.

Egy hét múlva ismét Olaszországba látogatok, gondoltam ráhangolódásnak készítek egy jó bolognai ragut. Nem egy kimondott szilveszteri fogás, de sebaj. 

Mondanám, hogy én készítem a legjobb bolognait, de lehet ez túlzás lenne, de az biztos, hogy akik eddig kóstolták (és ők nem voltak kevesen) odáig voltak. Sok apró titka van, amitől igazán jó lesz egy bolognai ragú.

Pár éve még az első Pittimre (Pitti Uomo) készültem, mikor is a fejembe vettem, hogy hazai tervezők ruháiban fogok elmenni a világ legfontosabb férfi divateseményére. A Pitti kifejezetten a klasszikus férfi divatról szól, vagyis a dandy viseletről. Ami a fotókon sokszor úgy jöhet vissza, mintha piperkőc férfiak gyülekezete lenne. Valahol igaz, valahol viszont mondható egyfajta hagyományápolásnak is. Idehaza szinte már az operába is a farmer, sportzakó lesz a sztenderd, addig külföldön főleg az olaszoknál még mindig a hétköznapi viselet meghatározó részét képezik az öltönyök. Innen nézve urizálás, de a jól öltözöttség, klasszikus elegancia nem kéne, hogy olyan távol álljon tőlünk.

Karácsony közeledtével egyre több lány ismerősöm keres meg, hogy milyen szakállápoló termékeket ajánlok, mert a barátjukat szeretnék meglepni, úgyhogy összegyűjtöttem, amik nekem beváltak.

Nekem alapvetően nincs bajom a BKV-val. Persze néha én is ki tudok borulni, de a máltai tömegközlekedést megismerve össze kell tegyem a kezem, még akkor is, ha egész Budapest le van zárva a kínaiak miatt. 

Elég régóta nem írtam bejegyzést, melynek a fő oka, hogy még több dolgot csinálok, mint eddig, ami egyrészt jó, másrészt nem, mert még kevesebb időm van bármire is.

(fotó: Bognár Bogi )