Pár éve még az első Pittimre (Pitti Uomo) készültem, mikor is a fejembe vettem, hogy hazai tervezők ruháiban fogok elmenni a világ legfontosabb férfi divateseményére. A Pitti kifejezetten a klasszikus férfi divatról szól, vagyis a dandy viseletről. Ami a fotókon sokszor úgy jöhet vissza, mintha piperkőc férfiak gyülekezete lenne. Valahol igaz, valahol viszont mondható egyfajta hagyományápolásnak is. Idehaza szinte már az operába is a farmer, sportzakó lesz a sztenderd, addig külföldön főleg az olaszoknál még mindig a hétköznapi viselet meghatározó részét képezik az öltönyök. Innen nézve urizálás, de a jól öltözöttség, klasszikus elegancia nem kéne, hogy olyan távol álljon tőlünk.

Itthon sajnos nem csak a viselet, de a készítés hagyománya is kikopott. Persze van pár márka, mint pl. A Galamb Tailoring, amiről régebben már írtam, de az a hétköznapi ember pénztárcájától ez igen messze áll.

A keresgélés során bukkantam rá Zsigmond Dórira, akinek a ruhái nem kimondottan az én stílusom, mert ennél én klasszikusabban öltözködöm, mégis sok ruhadarab van, amivel azonosulni tudok.

Ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert sok minden jól áll rajtam, amit egyébként nem jutna eszembe felvenni, és sokszor meg kell győzni róla, hogy jó. Így tágult és fejlődött az ízlésem az évek során. Emlékszem, mikor az Oybo zoknisokat látogattam meg Padovában, és rábeszéltek a térdzokni, rövidnadrág kombóra. Elsőre furán néztem rájuk, de úgy voltam vele, végül is külföldön úgyse ismernek. Aztán megszerettem, és megláttam a divat ezen részét is. Itthon egy ilyen szettre még mindig felkapják a fejüket, és simán külföldinek náznek, de engem már nem zavar.

Megkerestem Dórit, aki az elejétől fogva nagyon kedves volt velem, és támogatott mindenben. Segített kiválasztani a ruhákat, és rábeszélni az extrémebb darabokra is. Mikor pedig kint voltam, már kifejezetten örültem, hogy az adott ruhára esett a választásunk.

A munkakapcsolatból barátság lett, ami szerencsére nálam jellemző a márkákkal, akikkel kapcsolatba kerülök. Nem szeretem a személytelen dolgokat.

Annál meg nem is lehet személyesebb valami, ha a tervező lakásán válogathatod a ruhákat.

Bár ez igen gyakori. A magyar divatnak nincs nagy piaca, úgyhogy nagyon kevesen tudnak saját üzletet üzemeltetni, vagy több darabos kollekcióval dolgozni. Gondoljunk csak bele, mennyi munka, anyagköltség egy-egy ruha legyártása, ami nem a kínai futószalagról kerül le, hanem tényleg belefektetik a munkaórát! Úgyhogy felejtsük el, hogy 4-5 méretben, és több darabot találunk egy-egy ruhából! De ennek megvan az izgalma is, hiszen ha nem a bőség zavarában élünk, hanem egy-két darab közül kell kiválasztani mit szeretnénk, sokkal jobban megbecsüljük azt. Másrészt egyedi darabok, úgyhogy nem kell attól félnünk, hogy minden sarkon szembe jön egy ugyanolyan ruha.

A hazai divattervezőknek pár üzletben van lehetőségük árulni a termékeiket, az online felületen kívül. Ilyen pl. a Mono Fashion, vagy Tomcsányi Dóriék üzlete a The Garden Studio, a FLATLAB, ahol a tervezőkkel is találkozhatunk, beszélhetünk és akár saját tervezésű darabokat és készíttethetünk.

Dóri márkája egyre ismertebb és elismertebb. Ezt mi sem bizonyíthatná jobban, minthogy a legutóbbi MBFW-en több nézőn is láttam a ruháját. Azt hittem, direkt kampányol modellekkel, de kiderült hogy nem. Teljesen függetlenül tőle, van már egy szemmel látható réteg, aki pl. egy ilyen eseményre az ő ruháiban jelenik meg. Mostanra kezd beérni a sok munka és keezdik felfedezni a márkáját. Lakatos Márkot is egyre többet láthatjuk a Zsigmond Dora Menswear ruháiban. Márk pedig igen meghatározó alakja a hazai divatszakmának, és sokat jelent, ha mondjuk egy ilyen márka ruháiban láthatjuk akár a képernyőn, akár bemutatókon. Itt fel se merül fizetett marketing, hiszen ilyen kis márkáknak nincs erre büdzsé.

Szóval Dóri lassan, de biztosan tör előre, és most már a Vas utcában nyitott egy üzletet, ami egyelőre csak bejelentkezés útján nyit ki, de én már látom magam előtt, mikor lesz állandó nyitva tartás.

Számomra mégis a legkedvesebb Dóri pici, 8. kerületi lakása, ízlésesen régi stílusban, de minimalistán berendezve. A családi (vidéki) háttér erősen érződik a bútorokon, de a ruhákon is. A saját kultúránkat annyira elfelejtettük, hogy Dóri ruháit látva, mindenki a japán street style-ra asszociál. Bevallom, én is. Pedig Dórit nem igazán ez, inkább a régi magyar paraszti kultúra ihlette több kollekciójánál. Bő gatya, durva anyagok használata, sok rojtos dolog.

Utóbbi szerintem a legzsigmonddórisabb.

Kevés színnel dolgozik, bár a tavalyi kollekciójában meglepő módon már került rózsaszín is, és tőle szokatlan populárisabb irány, mint pl. a kabátok. Ezek az oversize, kicsit pufi kabátok ismét divatba jöttek. Fura belegondolni, hogy én ezt egy évvel ezelőtt a kifutón láttam és a nagy divatházak, most kezdik átvenni. Ki a célközönség? - kérdeztem Dórit, és meglepő választ kaptam. Én úgy gondoltam, csak a fiatal generáció érdeklődik, de nem.

Három fő célközönsége van. Az egyik a 20 év alatti, aki már az ypszilon, vagy zsé generáció.

Ők sokkal merészebben öltözködnek, és jobban érdeklődnek a divat iránt. Sőt, kifejezetten akarnak feltűnően és egyedien öltözködni.

A középső a 25-35 közötti divat és média szakmában dolgozó emberek. Dizájnerek, festők, fotósok, szóval mindenki, aki a kreatív szakmában dolgozik.

A harmadik pedig meglepő módon a 40 feletti korosztály, akik inkább a visszafogottabb darabokat keresik. És bár Dórinál nem ez a fő irány, bőven akad ilyen ruha, vagy kiegészítő is.

Fekete pólók, sálak, és még leggings is, amit tapasztalatból mondhatok, hogy kényelmes és meleg viselet, főleg így télen. De mivel divatosabb, mint egy kínai darab, akár otthonra is simán elhordhatjuk, sőt ha merészebbek vagyunk, kombinálhatjuk egy rövidebb bőszárú nadrággal.

A pólók kapcsán se basic darabokra gondoljunk. Anyagában eltérő (pl. gyapjú), de fazonra is lehet látni a kézjegyet, még ha elsőre nem is olyan feltűnő.

Amit szeretek Dóriban, hogy továbbra is olyan szerény és szinte félénk, mint mikor több éve először találkoztunk. Alázatosan teszi a munkáját és rengeteget dolgozik egy-egy új kollekción. Visszahúzódva, elmélyülten munkálkodik, mintha egy kis burokban élne, mit sem törődve a külvilággal, hogy mi divatos, mi a menő és mit vesznek sokan. Nem vágyik hírnévre, vagy hogy befusson és tömegterméket gyártson, amivel esetleg a közízlés jobban kiszolgálhatná. Minden bemutató után, szinte ki kell lökni a színpadra és talán jobban izgul, hogy közönség elé álljon, mint a ruhái fogadtatása. Teszi a dolgát elhivatottan, ezért az egyik legszimpatikusabb hazai tervező és ember Dóri.

Zsigmond Dóri elérhető a honlapján, de aktív a közösségi médiában is. 

Dani

A fotók Olympus Pen-F fényképezővel és Manfrotto állvánnyal készültek. 

Kövess facebook-on vagy instagramon még több fotóért!