Először arra gondoltam írok a hétvégi Fashion Week bemutatóiról, ami valójában csak két napig tart (+ kísérő rendezvények, pop up események). A két nap azonban olyan tömény, ha csak a több mint 7 gigás képanyagra gondolok, és nem is végeztem alapos kutatómunkát minden tervező után, hogy mély elemzésekbe bocsátkozzam az új kollekciójuk kapcsán, úgyhogy visszatáncoltam.

Aztán ott a sok divatszakember, és főleg az a tizenéves blogger generáció, akik nem csak külföldön, de itthon is kezdik kiverni a biztosítékot szakmán belül, de már több cégnél is. Azt hiszem, egy-két év és ki fog durranni ez az egész blogger lufi. Mikor azt látja az ember, hogy az első sorokban csak ezek ülnek, és aki szakmabeli az jó esetben is csak hátrébb kap helyet, rosszabb esetbe pedig már be se jut. És nem arról beszélek, hogy cégek, szponzorok és különböző híresebb emberek bérelt helyei ellen lázadnék.

Lehet vitatkozni, hogy ez már az új, fiatal generáció. És igen, a fizetett követők, lájkok mellett is be kell látni, hogy nagy rajongó táborral rendelkeznek ezek az insta tini, bloggerek, vloggerek, de kérdés, hogy mennyire minőségi és releváns az a tartalom, amit szolgáltatnak? Mennyire értenek valójában ahhoz, hogy véleményt formáljanak? Hoznak-e felvásárló réteget magukkal? És hol lesznek ők több év múlva? Korai lenne megjósolni, de míg kint azt látni, hogy ilyenek közül többen tudták kamatoztatni a felszedett tudást, és nem csak lufi karrier építés ment pár évig, és nem csak a röpi ajándék kozmetikai cuccokból sminkeli magát évekig, addig itthon nem tudok olyanra mutatni, akire azt mondom, hogy túljutott ezen és eljutott egy értékelhető szintre.

Mint egy fesztiválon, úgy a Mercedes Benz Fashion Week-en is van napi line up, ami az este közeledtével erősödik. Nyilván nagyobb sikere van egy esti tervezőnek, ám ez inkább köszönhető az erős PR-nak, mintsem bármiféle minőségi, hordhatósági, vagy kreativitási többletnek egy délután debütáló tervezővel szemben.

A férfidivat itthon igen kicsi, amit már jó pár interjúban hallani lehetett tőlem. És még kisebb a hazai szegmens. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a hétvégi bemutatón összesen két hazai tervező munkáit csodálhattuk meg. Zsigmond Dórit és Lakatos Sándort. (Van pár tervező, akinél fel-felbukkan 1-2 fiú modell, de igen ritka. Sajnálatos, mert egyik kedvenc márkám az Aeron, olyan szép, letisztult és hétköznapokban is hordható, divatosan elegáns ruhákat tervez nők számára, ráadásul pont az én színvilágomban, hogy tuti hordanám a ruháit, ha lenne férfi kollekció.) Két különböző, ám mindketten erősen kiforrott gondolkodással és látásmóddal közvetítik munkájukat felénk. Rájuk szolid fél ház volt csak kíváncsi.

És itt máris felvetődik az előbb taglalt kérdés, hogy merre van a vasárnap kora délutáni show-ról az a maroknyi férfi blogger? De említhetném a nagy sztárokat, celebeket, akikből van pár az országban.

Míg külföldön nem ritka, hogy reggeltől hemzsegnek az újságírók, fotósok, akik nem csak a sztárok, de a divatmogulok, divatmagazinok főszerkesztőit és minden olyan személy érkezését várják, akik fontosak és meghatározóak a szakmában, addig nálunk a vasárnapi húsleves után még szundítanak egy jót a kanapén, majd 5-6 fele meg is érkeznek.
Ahogy délután kezdtek megszaporodni ezek a tini bloggerek, akiknek a divat megáll a fekete H&M-es szettek kombinálásánál, de azért agyon fotózzák magukat a Mercedes Benz fal előtt, úgy éreztem inkább a backstage-be menekülök.

Az amúgy is jobban az én közegem. Figyelni a munkát, meghúzódni és csodálni mindenkit, ahogy összerakják az egész rendezvényt.

Nem tudom bele gondolt-e valaki, hogy míg a közönség csak a felvonuló lányokat látja, akik egyenként fél percet, ha töltenek a kifutón, addig hátul valójában egy Forma 1-es boksz utca lapul.

Ezek a lányok (és néhány fiú) másodpercek alatt cserélnek ruhát, majd készülnek az újabb bemutatóra, ahol teljesen új sminket és hajat kapnak.

A profizmusról csak annyit, hogy Jiri Kalfar cseh divattervező teljesen odáig volt a szervezéstől. Én meg mondjuk az ő ruháitól. És, hogy hogy sikerült beszélgetnem vele?

Küldtem egy emailt, hogy szívesen megnézném a bemutatóját és csatoltam hozzá a sajtó anyagaimat, honlapomat és minden elérhetőségemet. Majd szombaton, ahogy mászkáltam, valaki megszólított a semmiből, hogy Daniel! Kiderült, hogy Jiri az, aki saját kezűleg válaszolt az emailekre és nézett utánam, hogy ki vagyok. Egy divattervező az utazása előtt, mikor teljes lehet a pánik, fejetlenség, hogy egy idegen országban bemutató van, azzal törődik, hogy személyesen válaszolgat levelekre.

Budapestért odáig van és azt mondta, hogy sok divatbemutatón volt már, de ilyen felkészült és jól szervezett helyen, még sose járt. Szinte nem is kell csináljon semmit, mert minden flottul megy.

Aztán ott van Lakatos Márk, akit nem kell bemutatni senkinek. A színfalak mögött minden attitűdtől mentesen, vibráló szemekkel és ha kell, szavakkal instruál mindenkit. Nincs pardon, se hiba. Leordítja bárki fejét, ha nem úgy haladnak a dolgok. És ez így van jól. Így lehet profin csinálni a dolgokat és összeszedni, koordinálni egy hatalmas csapatot.

A sminkesek, fodrászok, öltöztetők együttes, összeszedett munkája kell. Ők azok, akik a legkorábban érkeznek és legkésőbb távoznak. Rajtuk még az utolsó pillanatban is sok múlik, hiszen a ruha már nem változik, de egy túlalapozott arc, vagy rosszul kihúzott szemhéj, rosszul fonott haj, az egész összhatást elcsúfíthatja. Nüánszok ezek, de a profizmus nem ismer pardont. A vezető sminkmesterek végig figyelnek és korrigálnak, folyamatosan felhívják a figyelmet, hogyan kell elkészíteni a modellt.

És végén jönnek a modellek. Akik a nap végére hulla fáradtak, sokszor már csak zenét hallgatva elvonulnak egy sarokba, mint az élsportolók, mielőtt a vízbe csobbannak.

Hát ilyen ez a két nap. Rohanás a színfalak mögött, csillogás a színpadon.

Mindenki hulla lesz, de élvezi, és következő évben újra kezdi.

 Külön köszönet a tervezőknek a meghívásért: Szegedi Kata, Jiri Kalfar, Zsigmond Dóra MensWear, Konsanszky, Tomcsanyi, THE FOUR,Je Suis Belle, Sandor Lakatos.

Dani

A fotók Olympus OMD-EM10markII géppel készültek.