Új koncepcióval jelentkezik a Ropogós Bistro és Garden, de hogy jön ide a húsgolyó?

A XVI. kerület nem tartozik a frekventált helyek közé, így kérdés ki zarándokol el idáig egy finom fogásért (elnézést, minden kerületi lakostól), viszont ha onnan közelítem meg, hogy a Ropogós Bistro csak 3 percre van az IKEA-tól, ahova viszont gyakran szalad ki az ember egy új párnahuzatért, takaróért, vagy épp ágykeretért, akkor inkább itt töltsünk el egy kellemes délután, vagy estét egy kerthelyiséggel rendelkező és hamarosan BBQ-val is erősítő helyen, -amiből valljuk be igen kevés van-, mint hogy a kantinban összezsúfolva együk az unalomig ismételt svéd húsgolyónk.

Mi is egy polcvásárlás után ugrottunk ki, és nem bántuk meg.

A hely egy amolyan ráncfelvarráson ment keresztül, elhagyták a ’feleljünk meg mindenkinek és legyen minden’ attitűdöt, és erősen rámentek a magas minőségű bisztró konyhára.

Az étlap szűk, de nagyon változatos fogások vannak és sok olyan belecsempészett dolog, ami miatt erős fejvakarás és hosszas gondolkodás következett, hogy melyiket is válasszuk, hiszen mindben találtunk valami különlegeset. 

A séf Antalics Barnabás, aki olyan helyeken fordult már meg, mint a londoni Canvas Chelsea, vagy az itthoni a Kert Bisztró, ahol több évig konyhafőnök helyettes pozícióban volt, most a XVI. kerületi Ropogósban próbálja felrázni az állóvizet.

Míg az italokkal szemezgettünk, addig egy kis céklahab amuse jött házi kenyérrel. Nekem vesszőparipám a kenyér, és most már talán kijelenthetjük, hogy egyre több étterem készít házi kenyeret, vagy igyekszik a magasabb minőséget beszerezni, de még így is ritkán jegyzem meg magamnak, ha egy kenyér jó. A Ropogósban viszont házi és megjegyzem. Ez egy jó jel!

A céklahab könnyed, pillanatok alatt elfogy, közben az italok iránt érdeklődünk. Vannak koktélok, amikben szintén találhatók különlegesebb darabok és házi limonádék, mint pl. a kakukkfüves-meggyes, ami brutál jó, valódi meggyvelő és a kakukkfű nagyon jól jön hozzá. Szóval az italok rendben vannak. 

Előételnek egy bélszín tatárt kértem bébizöldségekkel. A tatár korrekt, engem mégis a savanyított zöldségek fogtak meg, hogy nem csak egy fáradt uborkát kaptunk dresszingnek, így ez pluszpontos.

 Aki az ázsiai konyhát szereti, annak a Tom kha gai leves kötelező darab. Nagyon rendben van ez is, gazdag ízek, a zöldségek még harsányan ropognak. Csípősségre talán sok, de tény, hogy autentikusan, erősen eszik és csak nekünk európaiaknak szokták felírni a pincérek külön, hogy ’kicicípősz, meg nemannyiracípősz’.

A vaníliás paszternákkrémleves, füstölt lazaccal annyira különleges, hogy azt nekem meg kell kóstolnom. Bér tényleg elég extrém, így nem tudom ezt kik merik bevállalni. Én megtettem és nem bántam meg. Már mikor kihozták, megcsapott a vanília, amiből a leves tetejére is kapartak, szóval nem holmi kamu aroma van benne. Ez egy meleg leves, amit amúgy én kipróbálnék akár hidegen is, de így is jól működött. Megjegyezhető, karakteres, különleges.

Főételnek egy csirke supremet kértünk gombával, ami egyszerű fogás, mégis jól elkészíteni pont ezért nehéz, mert többnyire jellegtelen a csirke, vagy száraz, és egy generál szósz van hozzá. Itt viszont szaftos, omlós a csirke, a gombás szósznak van karaktere és ereje. És akkor térjünk is rá a köretekre. Ugyanis külön választható köretek vannak a főételekhez és végre valaki bevállalja, hogy többségben vannak az olyan tételek, amik nem hagyományosak. Ilyenek közül válogathatunk mint a bulgur, brunoise zöldségekkel, a kávédresszinges kevert saláta, vagy épp a krémes rizottó, parajjal. De a többi is figyelemre méltó és az egyetlen sztenderd az a krumplipüré. (Nyilván a kötelező pankómorzsás sertésszűz mellé.)

 Én a branzino filét kértem hollandi mártással, mivel a hasam térfogata mérete ellenére limitált, pedig a bébi csülökkel és a parajos-ricottás lasagnevel is szemeztem, és a portói marhapofa pörköltre is ránéztem volna, hiszen az is egyszerűen hangzó kötelező darab, mégis kevesen csinálják jól.

A branzino tökéletes volt, ropogós bőr, a hollandi mártás is kitűnő és a tálalás ugyancsak szép.

 A desszerteket Fehér Zsófia álmodta meg, aki többek között a La Perle Noire-ban és több nívós helyen is bizonyított már, jelenleg viszont Barni feleségeként otthon neveli újdonsült jövevényüket, de így is jutott ideje, hogy az új étlapra kreáljon desszerteket.

Üde színfolt az aranygaluska, ami olyan méltatlanul hanyagolt, pedig szerintem mindenkinek van hozzá valami jó emléke, ahogy a nagymama készíti. Így nem volt kérdés, hogy én azt fogok kérni. Mellette van gluténmentes desszert is, a mangós tejberizs és a fehércsokoládés-málnás félgömb, ami mandulaliszttel készült.  

Azt egyébként jó látni, hogy külön felvannak tüntetve az allergének és hogy gondolnak mindenkire.

Számomra a nagy kérdés, hogy mi az a plusz, amit egy étterem tud adni, hogy a rohanó mindennapokba olyan hívogató tudjon lenni, hogy azért hosszú utat tegyek meg. Egyrészt a belvárosi ember kényelmes, hiszen mindenből van minden karnyújtásnyira, másrészt tényleg rohanás az élet, így ha rááldozza az időt, hogy kikapcsolódik, akkor a helynek nem elég egy jó étellel előállni, de egy erős koncepciót, életérzést, vagy feelinget kell adni.

Én a Ropogósban látom a potenciált, ha megnyitják az udvar részt és egy ütős grill és BBQ felhozatalt raknak a látogatók elé, akkor szerintem meglesz a vonzereje, hogy kiugorjunk ide, addig pedig a húsgolyó helyett tekintsük alternatívának.

Dani

Még több inspirációért kövessétek az INSTAGRAM oldalam!

Vendéglátó vagy és érdekel a véleményem? Keress meg az info@horvathdaniel.eu címen!