Az Andrássy úti éttermekkel kapcsolatban, sajnos nálam berögzült (de lehet nem csak nálam), hogy azért óvatosan közelítsünk, hiszen a központi helyek turistákra épülnek és sokszor nagyobb a külcsín, mint a belbecs. De erre szerencsére az utóbbi jó pár évben itthon, legalább is az Andrássyn rácáfolnak. (A Váci utcában azért volna még mit javítani.)

Bevallom a SZÉK Restaurantról egy tavalyi sajtóhírben hallottam csak, de nem igazán volt több infóm. A tavaszi-nyári menü bemutatójára viszont úgy gondoltam elmegyek, és megkóstolom, hogy milyen a SZÉKely, konyha. Ugyanis a szék egy szójáték és a logó maga egy szék, de valójában székely fogásokat kóstolhatunk, ami itthon ritkaság. Az alapanyagok nagy része is Erdélyből, kistermelőktől érkezik, ami plusz pontos.

Az étterem még igen friss, 2 éves, pont a pandemia alatt nyitottak, de ennek ellenére töretlen a lelkesedés és úgy néz ki, vendégek is vannak. Persze itt is több a turista, de azok közül a legtöbb határozottan keresi fel az éttermet, mert felmenők között székely, erdélyi, magyar rokonság van és emiatt olyan helyet keresnek, ahová kötődésük lehet. Ezt egyébként én is tapasztaltam anno a lakáséttermezés során, hogy szinten minden külföldinek volt valami rokoni szála. 

Az étterem úgy gondolta, hogy hazai ismertebb emberekkel egy Gourmet Mentor Programot hoz létre (bármit is jelentsen ez itt ebben az esetben) és közösen alkottak meg fogásokat Esztergályos Cecíliával ( igen! Bevallom én 1990-es évek közepén a Família Kft.-nél el is vesztettem a fonalat, de a művésznőn mintha nem fogna az idő), Tóth Andival, Növényi Norberttel és Bárdos Sándorral. Ennél vegyesebb társaságot nehezebb elképzelni, na de én ettől el is tekintek és az ételekre koncentrálok.

Ahogy az elején említettem, kisebb fenntartásokkal érkeztem az étterembe, de a 9 fogásos degusztációs menüt kóstolva, ahol letesztelhettem szinte az összes fogást, ezek a fenntartások elszálltak, mert az ételek nagyon rendben vannak.

Kezdjük is az első üdvözlő fogással, ami egy padlizsános tojáskrém.

Hát mennyire jó már? Tojáskrémet gyerekkoromban ettem utoljára, és ezek a dolgok meghatározók és van az emberben egy kapaszkodás egy jó nosztalgia. Pláne, ha jól van elkészítve az étel. Könnyed, eteti magát, igazából már ezzel el is lennék egész estére.

Az első előétel a vörösborban főtt marhanyelv, citromos zellerrel, diómajonézzel.

Hajszálvékony marhanyelv, kellemes salátával, könnyed, üde fogás, ami ugyancsak nincs túltolva és a megfelelő arányokkal nagyon jól működnek. Még szintén előételként a préselt libamáj, fenyőrügy esszenciával, kukoricamáléval, szederhabbal már egy olyan fogás, ami a székelyekre jellemző. Kiskoromban sokat jártunk Erdélybe, és imádtam a puliszkát és minden kukoricából készült ételt. Itthon nem is tudom van-e étterem, akinek az étlapján szerepel, de ha van is, egy kezemen meg tudnám számolni. Pedig annyira finom és különleges, mégis egyszerű. A máj kellemes a szederhab fanyar édességével frissíti a fogást, bár nekem picit túl édes a hab, de ettől eltekintve kellemesen összejönnek a dolgok. Egyedül pont a kukoricamálé száraz nekem. Én jobban szeretem, ami jobban megszívja magát és úgy sütik.

Az első helyen nálam a kapros ordás csusza végzett, füstölt karfiol morzsával. Megint csak egy hagyományos, házias fogásról beszélünk, amit elsőre csak a nagyinál, vagy egy kifőzdében tudnánk elképzelni, pedig igenis lehet ezt magasabb szintre emelni. Réti Sebestyén séf ötletesen vegára húzta az ételt, ami igaz alapból vega (csusza és túró), de ugye mi imádjuk rá a pirított szalonnát. Na, de hogy lehet ezt helyettesíteni? Hát füstölt karfiol morzsával. Itt görbüljek meg, de ha becsuktam a szemem, tényleg átvert az ízérzékelőm, és még az illatában is hasonlít a sült szalonnára, nem csak ízében. Az orda, sokkal nemesebb a túrónál, ezzel is könnyítve az ételt.

Szeretem, ha egy ételt meg tudok jegyezni és emlékezni rá. Na ez egy olyan étel! Mindenképp ajánlott csak ezért elmenni a SZÉK-be.

A harcsapaprikás, tojásos puliszkagaluskával, fokhagymás uborkasalátával megint a hagyományos, házias ízeket hozza vissza nekünk magasabb szinten. Igaz a puliszkagaluska csak 10%-ban tartalmaz kukoricát, és nekem ez nem volt egy kiforrott köret, de a hal tökéletesen elvolt készítve.

A rozé kacsamell, nyári káposztás tésztával, borsos jus-vel Tóth Andi nevéhez köthető, aki mivel gluténérzékeny, így ezt a fogást gluténmentes tésztával készítették el, ami nehéz műfaj, mert ritkán találni jó gluténmentes tésztát, amit nem érez az ember túl kukoricásnak, vagy épp ragacsos rizsesnek. (Már azokra gondolok, amik az olasz tészta vonalat követik, nem pedig az ázsiai rizs tésztákat). De ez kellemes és a rozé kacsamell is jól készített, bár nekem a már bezárt TRAKTOR-hoz kötődik a legjobb rozé kacsamell emlékem, ami tényleg olyan tökéletes volt, hogy szinte kés nélkül lehetett vágni, omlott a szájban és egy erős ropogós bőr volt rajta, de azért a SZÉK sem szégyenkezhet a kacsamell terén.

 A bárányvagdalt, sült hagymákkal, zöldborsó főzelékkel amolyan menzás fasírt, főzelék újragondolva. A menzán nem adtak bárányt és nem is ilyen jól készítették a főzeléket, inkább a lisztesen habarták. Bár állagra ebbe se tudnék belekötni, nekem ez valahogy kevésbé emlékezetes fogás, a vagdalt pedig már-már túl sós.

A végére a meggyes puliszka tart, mandulás csokoládékrémmel, valamint az epres lekváros mézes krémes érkezett, mikor már igencsak kikellett gombolni a nadrágszíjat. Örülök, hogy a puliszka még itt is visszaköszönt, egy krémes formában. Igazán kellemes és különleges fogás, amivel biztos sehol másutt nem találkozunk. Mindkét desszert tökéletes lezárás.

Az ételekhez egyébként borpárosítás is van, amit én kihagytam. (A fotóknál vegyétek figyelembe, hogy ezek nem a teljes adagok!)

Minden étel kifogástalan és ezt nem a sajtóanyag mondatja velem, amit egyébként nem is használtam. Örültem a meghívásnak, mert magamtól kihagytam volna ezt a helyet, de kóstolva az ételeket, több olyan fogás van, amiért máskor is visszamennék.

Ha te is meglátogatnád a helyet, mindenképp a bár részre ülj be, mert dizájnban az a legjobban eltalált és az utca forgatagát is jó látni, a hátsó rész nekem túl zárt, igaz kellemes, de jobban szeretem a nagyobb tereket.

Dani 

Még több inspirációért kövessétek az INSTAGRAM oldalam!

Vendéglátó vagy és érdekel a véleményem? Keress meg az info@horvathdaniel.eu címen!