Több, mint 10 éve annak, hogy először láttam a Yamato együttest. Akkor még óriási esemény volt, hogy egy ilyen csapat, vagy mint a STOMP hazánkban is tiszteletét teszi. Szerencsére az idők változnak, és szinte évenként jönnek már hozzánk a japán dobosok. És megmondom őszintén azóta nem is hallottam őket.

A szűk sajtórendezvénynek nem is lehetett volna jobb helyszínt találni, mint az azonos nevű Yamato éttermet, ahol belekóstolthattunk különleges japán fogásokba.

A sushitekercsek és lazac nigiri mellett, egy hazai közönségnek fejlesztett hamburger falatkát is kóstolhattunk. Japán dobosokkal, japán étteremben, japán ételeket kóstolni nem mindennapi élmény. Bár igen rendhagyó volt, hogy minden pr szöveg nélkül egyből a kérdéseink várták, én a hazai (zenészpálya) előnyeit kihasználva tudakolódtam szakmai dolgokról.

A Yamato taiko dobcsapat 1993 óta létezik, és 1999 óta járják a világot. Itt is, mint a legutóbbi Fashion Week-es írásom kapcsán érdemes mögé látni a csillogásnak. Évi 150-200 koncertet nyomnak le, amihez hozzájön az utazó napok száma. Hogy mennyit vannak otthon? 1 hetet… Igen…Bár korukat tekintve nem családapákról és anyákról beszélünk, hanem 20 éves fiatalokról, valahol ez egy óriási feláldozás, hogy mind a szülői család, mind a magánélet megszakításával járják a világot. És hogy mennyire másabb a kultúra, és lélekben jobban tudnak figyelni, nem is lehetne jobb bizonyíték, hogy szokásuk kézzel írt levelet írni. Használják a chat-et, What’s Up-ot, és egyéb kommunikációs formákat, de azt vallják, hogy az az idő sokkal értékesebb, amit a papír felett töltenek el ülve, gondolataikba mélyedve.

Ha azt irigyelnénk előlük, hogy bejárják a világot, ne tegyük. A reggeli 10km-es kocogást leszámítva, nem sokat látnak a városból. A közös ebéd után, egy kis edzés a hangszerekkel, pakolás, próba, vacsora és már kezdődik is a koncert.

A japán tradicionális evés annyira fontos, hogy a csapat egyik tagja készíti el az onigirit (rizslabda) a koncertek előtt.

Hogy Japánból egy kvázi népzenei formáció világhírre tegyen szert, nem egyszerű. Körülbelül 10.000 taiko dobtársulatuk van. A népszerűséghez nem árt, ha ötvözik a modern dolgokat, és beleraknak olyan elemeket, amiért a hagyományos rend követői lenézik őket. Itthon nálunk a világzene-népzene kérdés hasonló. Sok vita megy, hogy ha nem autentikus ruhában lépnek fel, és modern zenei elemeket, netán látványelemeket is belepakolnak egy előadásba, mennyire „gyalázzák” meg a hagyományokat.

Szerintem, egy-egy poén, kikacsintás a nézők felé, vagy a papírról magyarul felolvasott köszöntő szöveg, nem árt senkinek. A nézők tapsoltatása talán olcsó poén, de hát mégis csak egy dobtársulatról beszélünk. A közönség pedig vett minden poént, és nem kellett noszogatni őket egy erősebb tapsért, ráadásul a bonyolultabb ritmusokkal is elboldogultak.

Ha ezek a zenekarok nincsenek, biztosan kevesebb figyelem jut a már-már kihaló félbe levő hagyományos formációkra, legyen az egy japán dobcsapat, vagy egy magyar népzenei banda.

A japán alázat elengedhetetlen egy ilyen társulatnak. Együtt élnek, alszanak, edzenek, futnak, sírnak és örülnek. Sokkal fontosabb a csapat egysége és összetartása, mint a profi többéves dobos múlt. A legfiatalabb lány 18 éves. Pici termetével egész koncert alatt úgy pattogott a dobok mögött lobogó, göndör hajával, hogy azt egy aerobik edző is megirigyelte volna. Nem szégyellik bevallani, hogy sok a vitatkozás, de fontosabb a közös cél, mintsem hogy önző érdekek vezéreljék őket, vagy valaki uralkodjon a másikon.

Az idei produkció címe a BAKUON nevet kaptam, ami magyarul körülbelül szívdobbanást jelent. Az első és legmélyebbről jövő hang, amit csak akkor érzékelünk, ha megérintjük a mellkast, vagy közel hajlunk hozzá.

Az előadás látványilag is rabul ejtő. A piros és kék világításban áttetsző függönyök, ázsiai mintákkal és fákkal varázsoltak minket egy különleges atmoszférába. A hatalmas dobok, izmos férfialakok, már már rituális mozdulatok mindenkit beszippantottak az általuk teremtett világba. A két órás előadás során egyetlen pont sem volt, ahol megfordult volna a fejünkben, hogy unalmas és monoton a dobok hangját hallgatni. Egy profin megalkotott műsor, melyet nem csak a közönség, de az előadók is tiszta szívből élveztek.

Köszönjük a csodát, hogy rövid időre egy másik világba csöppenhettünk!

Dani

Az éttermi fotókért köszönet a Yamato Étteremnek, a koncert fotók pedig a zenekar honlapjáról kerültek felhasználásra.