A húsvét hevében, gondoltam, nem utolsó napra hagyom a sonka vásárlást. Úgyhogy kimentem ma a Lehel Piacra. Egyből hátra mentem Fekete Zsókához, akitől akartam venni jóféle sonkát, hiszen ő nem használ semmi mesterséges dolgot a sonkáihoz. De szomorúan láttam, hogy egy héttel lekéstem, ilyenkor már nincs kint. Úgyhogy maradt a többi húsos.
Mindenhol öles nagy betűvel kiírva, hogy HAGYOMÁNYOS, meg hogy MINDEN MENTES.
A népek pedig veszik.
Csak egy dolgot felejt el mindenki. Elolvasni a cimkét. MINDEN helyen, egytől egyik az összes sonkában, legyen az kötözött, szívsonka, fejem méretű egész sonka, mindegyikben van tartósító.
Ezt 3 féle írással tüntetik fel: tartósító, E250, nátrium-nitrit. Cimkéje válogatja.
A szomorú viszont az, hogy mikor érdeklődöm, hogy van-e esetleg olyan, ami nem tartósított és nem kapott nitriteket, a válasz az, hogy EGYIK SEM KAPOTT. Beszélgetünk úgy, hogy a fejünk felett lógnak a sonkák, rajta a cimkével. Mikor jelzem, hogy de hát rá van írva, akkor jönnek a csodálkozó tekintetek, az eladók összenéznek, tanácstalankodnak, és csak annyit tudnak mondani, hogy hát ez hagyományos, rendes sonka.
Értem én, értem én... de nálam a hagyományos mást jelent.
Gondoltam megpróbálkozom a férfival, aki szintén a piac végén árul asztalon kirakodva.
Kérdi, mit adhat.
Mondom neki, hogy köszönöm egyenlőre a cimkéket olvasgatom.
Erre, mondja hogy itt vásárolni, meg jót enni jönnek az emberek, nem cimkét olvasgatni. Mondom ezzel én is így vagyok, de ha lehet akkor törekednék az egészségre is.
Majd jön a válasz, hogy ezek hagyományos sonkák, és ha ennyire félek, hogy mit eszem, akkor lehet zöldséget enni...
Mindezt kissé lekezelő hangnemben, szolidan elküldve engem melegebb éghajlatra.
De sok helyen tapasztalom ezt. Nem csak élelmiszerek terén. Érdeklődöm, hogy hogy készül, miből van, milyen eljárás, és nagyon sokszor az eladó, csak eladó. És fogalma sincs semmiről. És felháborodik, ha kérdezősködök. Vegyem meg, vagy távozzak.
Én csak szeretnék odafigyelni, tudatosabb lenni és tanulni. Ha én nyújtok szolgáltatást, akkor annak tisztában vagyok a fázisaival, és biztos vagyok benne, ha sonkát akarnék árulni, akkor érdekelne, hogy honnan származik, hogyan készítik. Mert érdekel. Mert szeretettel csinálnám. És nem csak árulni akarnám, hanem történetet mesélni.
Hogy honnan lehet biztonsággal szerezni, VALÓDI HAGYOMÁNYOS sonkát, arra sajnos nem tudom a választ. (közben kaptam pár elérhetőséget, de azok mind kistételesek, úgyhogy nem zúdíthatom rájuk az olvasóim. Mindenesetre, aki jó sonkát akar venni, az tájékozódjon, kérdezősködjön, vagy menjen vidékre.)
Ha érdekel a hímestojás készítés olvasd el a cikkemet.
Ha pedig kalácsot is sütnél, ITT EGY NAGYSZERŰ RECEPT!
Dani