Minden évben kilátogatok Firenzébe a Pitti Uomo Fashion Show-ra. Idén nyáron is így volt, majd a kanapén ücsörögve itthonról nézegettem instán a fotókat, mikor is olyan video jött velem szembe, hogy megborsódzott a hátam. Ha valami jó és profi, arra mindig azonnal felkapom a fejem és átjár egy olyan érzés, hogy ennek utána kell nézzek, ki ez, mi ez.
A szűk egy perces videóról azt hittem, hogy a Pitti hivatalos filmje. Ám gyanús lett a logó. Galamb Tailoring. Gondoltam, valami magyar szál lehet a dologban. Egy régen kivándorolt hazánk fia. Gyors keresés a neten és ledöbbentem. Budapest belvárosában a parlamenthez közel ugyanis egy bespoke szabóság van.
Azonnal felvettem velük a kapcsolatot, és egy-két keresztkérdés után sikerült elérnem, hogy fogadjanak. Elsőre furcsa volt, de utólag teljesen jogos. Egyrészt a szakma olyan kicsi, ha egyáltalán lehet hazai szakmáról beszélni, hogy a sok a rossz tapasztalat miatt már óvatosak. Másrészt ez prémium kategóriás üzlet, nem fast fashion, így nem eshetünk be az utcáról csak úgy, és mivel az idő pénz, egymás idejét rabolni fölösleges lenne. Ám sikerült meggyőznöm őket, hogy mint lelkes hazai férfi divatrajongó, benézhessek a kulisszák mögé.
Itthon nem divat, vagy fogalmazzunk úgy, hogy már nem divat az elegáns öltözködés.
A férfiak az úriember kifejezést legfeljebb már csak valami, „hogyan csajozzunk” könyvből, vagy önjelölt netes videoblogoló szájából hallhatják, ám valós fogalmával nincsenek tisztában. Ez ugyanis nem egy felvett dolog, ami az első randiig tart, hanem egy életforma, vagy legalább is egy erkölcsi magatartás.
Az erkölcs hanyatlásával az utcáról is kikoptak az úri szabóságok, és ha valaki próbál igényesen öltözködni, mára az inditext üzletek maradnak. Azok közül is szinte csak a ZARA és a Massimo Dutti, ami számításba jöhet. Ám utóbbi a hazai pénztárcáknak igen borsos.
A Galamb Tailoring ezeknél jóval magasabb ligában játszik. És ezt most nem hazai viszonylatban mondom, hanem egész Európában. Itt nincs leárazás, és nem eshetünk be csak úgy az utcáról nézelődni. Nagyon nincs is mit, mert az öltönyök, zakók, ingek egyedi méretre készülnek. Bejutás pedig csak telefonos bejelentkezés után lehetséges.
Ha azt mondom az öltönyök 2500-3000 eurotól indulnak, mindenki a szívéhez kap. Ha azt mondom ugyanez a minőség külföldön 5000 euronál kezdődik, akkor talán más szemmel nézzük a dolgokat. Mielőtt dühösen írna valaki, hogy micsoda rablás, mögé kell lássunk alaposan!
Az öltönykészítésnek hétféle osztály van.
- Az első a konfekció, amit a legtöbb férfi hord. Ilyen a Zara, H&M, stb. Bemegyünk, levesszük vállfáról a géppel készült öltönyt, és boldogan feszítünk az esti borvacsorán.
- Ezután következik a Made to Measure, ami a méret után igazított konfekció. Alapvetően ugyanaz, mint a konfekció, mivel ugyanazon a gyártósoron és minőségben készül, csak a kritikus részeknél, mint pl. váll, derék jobban hozzáigazítják a testhez.
- Minőségi konfekció: multinacionális cégek készítik, jó minőségű szövetből, de maga a gyártás folyamata ugyanaz, mint a fentebbieknél. Igyekeznek figyelembe venni a divatirányzatokat, frissülni, megújulni.
- Minőségi konfekció méretre: Itt már bejön a szabó fogalma, leveszi a méretet, de maga az öltöny szintén ragasztott technológiával készül gyártósoron. Itt már nagyobb összegeket el tudnak kérni a cégek egy jó marketingelt kommunikációnak köszönhetően. Az itt található szabásminták jobbak, mint ami a sima konfekcióban megtalálható, de ez még továbbra is csak egy sablon, nem pedig az egyedi szabásminta. És ez nagy különbség. Itt már olyan minőségű gyártósoron dolgoznak és a szövetanyagok is olyanok, hogy a legtöbben ennél a felsőkategóriánál megállnak. Mintha, lenne emberünknek egy Mercedese.
- A szabósági konfekció azt sugallhatja, hogy kapunk egy szabót, akivel ránk szab mindent. Ám ez csalóka, mert igaz, hogy méretet vesz ő is, de a konfekciós szabásmintával dolgozik. Gép végzi a varrást, majd egy próbával igazítanak a testi adottságokat figyelembe véve. Sajnos itt inkább a közepes minőségű szövetek vannak, ha pedig kézi varrást szeretnék, az feláras.
- Szabósági öltöny: itt is található ragasztott, gépi illeteve kézi varrás. Méretre készül, de szintén a konfekciós szabásminta alapján dolgoznak, nem pedig méretvétel alapján. A testi adottságokat csak a próbán veszik figyelembe, és úgy korrigálják az öltönyt. Itt már jóval hangsúlyosabb a kézi varrás, pl. a zakó küls részein. Itt általában már 2 próbát kap a vevő. Minőségileg két utóbbi nem éri el a Minőségi Konfekció szintjét. Ez főleg a rossz szabásminta és a nem megfelelő kidolgozás miatt van. A szövetek itt magas, illetve luxus minőségűek.
- A csúcskategóriát a Bespoke öltöny képviseli. Egyedi tervezésű, teljesen kézzel készült manufakturális kidolgozással. Ragasztás mentes, és a szabó elejétől a végéig részt vesz a folyamatban. Itt nem használnak előre gyártott sablont, hanem a méretvétel után, a testi adottságokat figyelembe véve, készítik azt el. Hiába hisszük magunkról, hogy tökéletesen szimmetrikus az alakunk, valójában ez nem így van. Egyik mell kicsit nagyobb, hátul a lapocka kicsit ferdébb, netán pár milivel hosszabb a karunk. Ezek mind mind számítanak egy bespoke szabónak, hiszen az itt használt anyagok sokkal finomabbak, érzékenyebbek. Két próba alatt igazítják a tökéletes méretre. Itt mindenhol látszik a kézi varrás, még a mellvászon is kézzel van tűzve a szövethez, valamint az elérhető legmagasabb minőségű luxus szöveteket használják.
Mi is pontosan a bespoke szabóság?
Minden kézzel készül, egyedi tervezésre, így egy öltöny születési ideje 85 órát vesz igénybe. Érdemes egy hónapot rászánni a teljes procedúrára. Egy bespoke szabóságnál a kézzel készült ruhán kívül az anyagárat is meg kell fizetni.
A Galamb Tailoring kizárólagos magyar forgalmazója a Scabal angol szövetanyagának. A legolcsóbb anyag 100 euro/m, de ez felmehet akár 2000 euroig is.
Baranyi Csaba a cég vezetője sorra mutogatta a különlegesebbnél különlegesebb anyagokat, majd elővette az arany és platina csíkkal átszőtt szövetet, amihez már csak kisujjal mertem hozzáérni, hiszen a mintadarab is több százezer forint.
Egy átlagos férfiöltönyhöz 3.5 méter anyagra van szükség. És el is érkeztünk oda, hogy már nem megdöbbentő, mikor 2500 euróról beszélek. Egy „közép áras ruhának” csak az anyagköltsége simán elérheti így a 4-5000 eurót.
Miután telefonon egyeztetünk időpontot, a helyszínre érve már érezzük a titokzatos elegancia hatalmát, ami körül lengi az egész Galamb szabóságot.
Üveg kirakat, nagy fekete falburkolattal, és egy apró csengő. Némi várakozás és nyílik az ajtó. Egyből az előtérben találjuk magunkat, ahol az üzlet nagy része zajlik. Visszatérő vendégekkel már könnyebb a helyzet, de Csaba elmondja, sokszor jönnek úgy a vevők, hogy semmi elképzelésük sincs, mit szeretnének, csak hogy valami különlegeset.
Innen kezdődik a figyelem és a hozzáértés. Kitalálni a szándékot. Milyen az úriember stílusa, élete, vigyázva arra, hogy tapintatlan kérdéssel ne feszegessük a munkahelyét és fizetését. Milyen alkalmakra lesz szüksége legtöbbet hordani ezt az egyedi öltönyt? Van-e esetleg más a ruhatárban? Bevállalós-e, és lehet-e merészebb mintákat, esetleg színeket belevinni? Minden apró részlet számít, amihez Sherlock Holmes, vagy Poirot kifinomultsága szükségeltetik.
A fiókokból pedig lassan előkerülnek a vaskos könyvek, melyekben a szövetek megannyi mintában, színskálában és anyagban lapulnak. Már a tapintásuk egyfajta orgazmus lehet az erre érzékenyebb rétegnek. Én a bélések felett idéztem a legtöbbet. Az látszik a legkevésbé, mégis fontos részét képezi az egész képnek. Ritkán, de ha kivillan, akkor kapjuk fel a fejünket, hogy nem egy sima fekete, vagy szürke belső kerül a szemünk elé, hanem egy meleg narancs szín, vékony aranymintával.
Az egész olyan, mint egy randevú. Tapogatózunk. Egymagunk vagyunk. Nem kell azon görcsölnünk, hogy vajon lesz-e a méretünkben, vagy már más leakasztotta a vállfáról előlünk és a próbafülkénél sorban állva találkozunk ugyanazzal a ruhával.
Itt kényelmesen hellyel kínálnak a bőrfotelbe, és drága konyakkal, vagy whiskyvel elbeszélgetünk az igényeinkről, és lesik a kívánságunkat. Egyszóval átérezhetjük azt, milyen az öt csillagos luxus.
A borfotelből már megpillantjuk a tükröket és a kis dobogót. A dobogót, amire felállva a szabó milliméterre pontosan ránk igazítja a ruhánkat.
Nekem már csak egy kérdésem maradt. Ki az az ember, aki ezeket a ruhákat készíti?
(fotó: Galamb Tailoring)
És számomra összeértek a szálak, mint ahogy a Galamb Tailoringnak is, akik ott lesznek a januári Pitti Uomo-n. Ugyanis, miután elbúcsúztak az egykori szabójuktól, a varrónőkkel a lenti műhelyben arról beszélgettek, hogy valakit az „őshazából” kéne ide csábítani. Ekkor jött a képbe Girolamo, aki az olasz bürokráciát megelégelve épp más haza után kutatott. A mesterszabó igazi régivágású úr, aki nem nagyzolt múltjával, míg nem Galambék erősen vakargatták fejüket, mikor a Pitti Uomon a legnagyobb nevek fejet hajtva ráztak kezet az öregúrral. Csak ez után derült ki, hogy Girolamo a kezdetek kezdetén zsűritag volt a Pitti Uomon, ahol az elit szabók mutatták be kollekciójukat.
Hát ilyen nagy ember készíti szorgalmasan a legfinomabb és legelegánsabb férfiöltönyöket, a Galamb Tailoring diszkrét falai mögött.
Dani
A fotók Olympus Pen-F fényképezővel készültek.