Mi járhatott a Tütü fejében, mikor megszülte a Susu-t?

Na, nem ment el teljesen az eszem, és nem egy mesefilm szereplőiről írok, hanem a Hercegprímás utcában található Tütü kistestvérét látogattam meg egy véletlen folytán. Az egyik kedvenc séfem, Sipos András ugyanis a Nu Bisztró bezárása után itt folytatja, én pedig kíváncsi voltam, mit tud a hely.

A Tütü alapvetően egy éjszakai szórakozóhely, melynek előtere sokszor kihasználatlan volt, mikor bent nagyban ment a buli. Már majdnem azon voltam, hogy enyhe Jamie’s Italy koppintásnak írom le az enteriőr hangulatát, de megtudtam, hogy a belsőhöz több éve nem nyúltak.

A téglafal, retro industrial lámpabúra, vintage villanykörte, bőrkanapé kombó egyre több helyen jelenik meg. Én személy szerint üdvözlöm ezt a trendet, mert kölcsönöz egyfajta eleganciát, igényes, de mégsem érzem úgy, hogy szmokingban kéne megjelennem, viszont jóval magasabb a színvonal, mint a Kazinczy utcai romkocsmákban.

Ott is van téglafal, és nagyon retro lámpa, mégse lehet egy lapon említeni azokat és az újhullámos lezser, fine diningra hajazó éttermeket. 

Ezt ismerték fel és használták ki okosan a tulajdonosok. Az előtérből és bárrészből kialakított, körülbelül 40 férőhelyes étterem egy szűk étlapsorral várja a vendégeket. Az ételeknél a sokszor említett minőség, nem pedig mennyiség a fontos. Számomra adagban csak kicsivel maradtak alul, mint amit én alapvetően is eszem itthon, vagy ami a fine dining éttermekben szokás. Az viszont sok embernél kiverheti a biztosítékot, hogy miért nem púpozódik, miért nem folyik le a tányérról. Ezzel kívánják ösztönözni a betérőket, hogy kóstoljanak meg több fogást.

Ha másért nem, már csak a tányérokért is érdemes kikérni több ételt. Néma Júlia keramikus az utóbbi időben nagyon felkapott lett, és számos étterem használja már az ő művészi alkotásait. Ám nem csak a tányér, de a benne szereplő ételek is tündökölnek.

A fúziós konyha egyre elterjedtebb, így itt sem kell már megrökönyödnünk azon, hogy az igazán házias bébi csirkecomb és burgonyapüré mellett posírozott lazacot kapunk, licsi habbal, avokádó krémmel és „rengeteg ízű hajtással”. Utóbbiról perceket tudnék áradozni, hogy én, aki inkább húsfogyasztó vagyok, ezeket a salátákat (japán csalánféle, mustárlevél) úgy toltam befele, mintha nem lenne holnap. Olyan izgalmas és vibráló íz kombinációk ugráltak a nyelvemen, hogy csak pislogtam.

A sült kacsamáj, füstölt tokhallal, zöldalmával, japán petrezselyemmel szerintem a legerősebb ízű darab, amit nem szabad kihagyni!

A madártej újra reneszánszát élheti, mert az utóbbi időben több helyen találkoztam vele. Ennek örülök, mert gyerekkoromban nagyon szerettem, de otthon ritkán készítették szüleim, az iskolai menzán meg csak szökő évente egyszer volt. A lime-os kókuszos, banános tojáshab zseniálisan megy mellé.

Az étlap és az egyes fogások külön is nagyon sokszínűek, de mégis letisztultak, átgondoltak. Nem igazán tudnék belekötni semmibe.

A koktéllapon pedig kultikus filmszínészekről és zenészekről elnevezett italok lesznek. Feltűnik Johnny Depp, Alain Delon és Sophia Loren is. És hogy mit tartalmaznak? Az nem véletlen maradt le az itallapról. Ezzel is ösztönzik a betérő és pultnál helyet foglaló vendégeket, hogy kezdjenek beszélgetést, és jobban szocializálódjanak, ne csak a telefont nyomogassák.

Dani

A fotók Olympus Pen-F fényképezővel készültek. 

További étteremtesztek és receptek olvashatók a facebook oldalamon is.