Nincs Gourmet Fesztivál eső nélkül. A csütörtöki, szakmai napon jött is a zivatar. Bár az utóbbi évek gumicsizmás, vacogós, sárban dagonyázós jelenetei elmaradtak, azért kérdéses volt, hogy hogyan alakul az időjárás. Péntekre már egész jó volt, jöttek is ki az emberek.
Jócskán dobhat a rendezvényen az a tény is, hogy szerdán Széll Tamás a Bocuse d’Or-on magasan verte az európai mezőnyt. Most kell odafigyelni és észnél lenni, mert ez az országnak egy hatalmas lökést adhat! Minden évben szorgosan rakosgatjuk egymás után a Michelin csillagainkat, de talán a Bocuse-nak még nagyobb és hosszabb hatása lesz.
Nem véletlen, hogy az idei év Gourmet Fesztivál tematikája is a Bocuse köré épült, amely a vad, és a halételek voltak.
A napijegy 3900 Ft-ért továbbra sem olcsó. Talán jobban megéri a bérlet 7900 Ft-ért, ha azt nézzük, hogy úgyis lehetetlen végigenni akár csak a negyedét is egy szuszra. A jegyért cserébe amúgy kapunk borospoharat, és pár kupont, amit különböző helyszíneken válthatunk be borra, és üdvözlő falatkákra. De ekkor még nem ettünk igazán semmit, amiért külön kell fizetni. Ám nekem úgy tűnt, hogy valamivel mérsékeltebbek lettek az árak a tavalyihoz képest. Átlagosan 1200-1800 Ft között kapunk fogásokat. Két harapás között pedig ihatunk, vagy megnézhetjük a különböző workshopokat, amik egész nap zajlanak a színpadon.
Kezdésnek a Nobut néztük meg, ahol őzhússal töltött gyozát kaptunk, vörös miso levesben. Elsőre fura, hogy a megszokott miso levet továbbgondolva csirkelével gazdagítottak az ízén. Az őzhús mellé pedig káposzta is került a gyozába, ami nagyon feldobta az egészet.
A halfogás leírásába nem mennék bele, mert bár Erdélyi Tamás séf helyettes precízen elmondott mindent, ez kisregény hosszúságú lenne. A lényeg hogy finom volt!
A Macok bisztró Egerből igyekszik maga megtermelni a dolgokat, vagy pedig hazai áruval dolgozni. Így jött a házasság a szilvásváradi pisztránggal, amit vargányás angolzeller salátával és édesköménnyel tálaltak. Bár én nem vagyok a sous vid híve, a pisztráng meglepően jól sikerült. A túrógombócukkal nagyon szemeztem, de a desszertre még tartogattam magam.
Érdekes megfigyelni, hogy már tavaly elkezdődött a BBQ térhódítása, idén pedig, mintha a Big Green Egg támogatta volna az eseményt, szinte minden második étterem előtt ott díszelgett a grillező. Ami egyébként amellett, hogy mutatós, nagyon jó találmány is!
Ha már a díszeknél tartunk, az is észrevehető, hogy évről évre egyre jobban igyekeznek a kiállítók megkülönbözetni magukat. Egyre különlegesebb dizájnokkal jönnek elő, amik hál’ Istennek igényesek és esztétikusak is! Legfeltűnőbb ezek közül talán a Zsidai csoport étterme, ami piros színével és világítós izzóival már-már a Mikulást idézte meg.
Jócskán bővültek amúgy a kiállítók. Idén nem csak éttermek, de food truckosok is részt vesznek. A Pola Pola és Gál Attila Piknik UtczaBárja szinte mindenhol jelen van. Attila a hamburgeren csavart egyet, és a húspogácsát szarvasból csinálta. A feltétnek pedig chilis mangót, kéksajt körtét, vagy akár ananászos rukkolát is kérhetünk. Egyébként olyan jó fej, hogy bármit összekombinál, ha annyira válogatósak lennénk. Mellette az Egy Füst Alatt BBQ-ról még csak nem is hallottam, de olyan a marhaszegyük és a disznóoldalasuk, hogy ihaj. Omlik, szaftos, kellően fűszeres. Mindenképp ki kell próbálni!
Ennyi étel után jött egy kis italozás. A káli-medencében található Pálffy borászatnál az tetszett, hogy nem csak a szőlő végeredményének számító bort, de magát a szőlőlevet is meg lehetett kóstolni. A borászok, bortársaságok és pincészetek között egyébként ugyanúgy el lehet veszni, mint az éttermek között. A teljesség igénye nélkül a megszokott Divino és az Innio mellett, a Kreinbacher standján is tömött sorok álltak. Személyes kedvenceim között pedig a Holdvölgy pincészetet és a Sauskát tudnám kiemelni.
És itt kell eláruljam, hogy a fesztivál legnagyobb dobása számomra nem egy étel, hanem egy ital volt. Vagyis mindkettő. Vagyis egyik se. A Kempinskihez tartozó Blue Fox The Bar ugyanis, átértelmezte az italok ízlelőbimbókra fejtett hatását.
Kapunk egy apró növénybimbót. Ez a növény pedig a parazsázsa, ami a lidokain egyik alkotóeleme. Ebből már talán lehet következtetni, mit fogunk érezni. Pár másodperc után elkezd zsibbadni a szánk. Nagyon kellemesen bizsereg, majd ráküldjük a furmintos, eukaliptuszos, fenyőmagos koktélt és a hatás leírhatatlan. Csak állunk és nevetünk és nem értjük, mi történik a szánkba. Egyedül azt sajnálom, hogy pont a sarokban, egy eldugott kis helyen vannak. De tuti, ha felfedezik az emberek, sorban állás lesz!
Ugyanitt róka sajttorta is kapható!
A Házikónál is tisztelegnek a Bocuse előtt, mégpedig spenótos pisztráng batyuval, valamint vadas őzhús batyuval. A tészta puha, omlós a töltelék pedig nagyon finom. Érdemes rájuk keresni, mert nekünk vevőknek és a hazai termelőknek is fontos ügyet próbálnak szolgálni!
Az est végre már csak a Larus éttermet bírtam meglátogatni. A konfitált vaddisznópofa, óriás vajas galuskával és céklasalátával meglepett. De csak azért, mert olyan, mintha csak, egy jó falusi környezetben enné az ember. Ez pedig szokatlan Várvizi Péter séftől, aki köztudottan a francia konyha szakavatott mestere. Az epres rebarbara kompót, citrusos habbal tökéletes lezárása az estének.
A szemem kívánja és még nagyon sok izgalmas fogást, és helyet kéne végigkóstolni, de már nem fér sehova. Én is kénytelen leszek még visszanézni egy második körre.
A Gourmet Fesztivál szépen fejlődik, minden szempontból. Egyedül a zenészeket hiányolom, akik a Food Truck Show-n nagyon szépen hozzásimultak az egész miliőhöz. Itt a cigány muzsikus brácsás és hegedűsön kívül nincs más. Szegényektől pedig folyamatosan a Nézését meg a járását kérik.
A fotók Olympus Pen-F géppel készültek.