"Bátorságpróba egy vacsoráért."
"Életed kockáztatod, ha az Ngonba mész."
Ilyen és ehhez hasonló címek repkedtek a fejemben, mikor nekiláttam írni a posztot. De már most leszögezném, nem az étterem minősége, inkább a környék szürreális (és kissé veszélyes) hangulata miatt.
Egy ideje rá vagyok kattanva az ázsiai vonalra. A belvárosban elég sűrűn megfordulok ilyen helyeken, de lassan kezdem unni, úgyhogy gondoltam nézzük meg, mit tud az NGON.
Bár az idei évben nem voltam kint egész héten a SZIGETen, de így is egy csokorra való érdekes arcot gyűjtöttem.
Nem vagyok egy nagy sportcipős. Volt nekem anno gyerekkorban sima, egyszerű, amiben lehetett focizni, biciklizni. No, meg van egy futócipőm és ezzel ki is fújt a történet.
Na, de ha valaki összedob nekem egy vintage/old school sportcipőt akkor az jöhet. 
Hogyan lehet leggyorsabb bejutni a SZIGETre?
Hajóval!
Ráadásul nem csak gyors, de nagyon szép a kilátás.
Mióta a BKK (én inkább csak BKV-nak mondom) hajó létezik, akarok rajta utazni, de eddig még nem sikerült. Most viszont igencsak siettem ki a SZIGETre és mondták, hogy hajóval a leggyorsabb. Neten rákerestem, kicsit felemásak az infók, ráadásul a SZIGET telefonos alkalmazása is félrevezető, de végül nyomra bukkantam. Gyorsan leszálltam a Jászain és nem is kellett sokat bóklásznom, mert úgy tűnik nem én vagyok az egyetlen, aki használja ezt a közlekedési formát. Elsőre ijesztően sokan voltak.
Van pénztáros bódé, lehet fizetni kártyával, szóval minden tuti. Ja, csak valami bizonyíték kell, hogy neked van jegyed, vagy lesz jegyed, máskülönben nem engednek fel. Elég hosszú volt a sor, de 20 perc alatt fent is voltam a hajón, majd fél óra múlva már meg is érkeztünk. Közben lehetett gyönyörködni a tájban.
Mindenkinek ajánlom, hogy aki eddig nem ment a BKK hajóval tegye meg.
Karszalag felvétel pár perc, utána átvilágítás szintén nem több. Detektoros ellenőrzés is van, aminek én külön örülök. Bár nyilván mindenki becsipog a telefontól és mindentől, szóval nem tudom mire jó, de ők biztos tudják.
És akkor itt a video, hogy milyen volt az idei fesztivál:
Az előző részben arról volt szó, hogy ki legyen influencer. Ha már ezzel megvagyunk és egy jelentősebb számú ember követ minket, akkor belevethetjük magunkat az együttműködésekbe.
Itt jönnek be a cégek, akik ezáltal olcsóbban eljuthatnak több emberhez, de hogyan válasszák ki a megfelelő influencert az együttműködésre?
Ha téged, vagy a céged csak a számok érdekelnek, akkor nyugodtan guglizz rá a TOP MAGYAR INFLUENCEREKre és válasz random valakit, akinek a te céged valószínűleg a 100. hasonló megkeresése leszel, így lehet kapsz pár másodpercet a videójában, ahogy megvillantja kicsit sem látványosan, hogy „nézzétek új órám van”, vagy feltol egy komponálatlan telós fotót, hogy az 5*-os hotelben jó a spa részleg és ennyi.
Ha viszont minőségi tartalom érdekel, amit netán te is kirakhatsz az ablakba, megmutathatsz a feletteseidnek, vagy ha nemzetközi cég vagytok, akkor még az is lehet, hogy elküldöd a külföldi anyacégnek, akik talán fantáziát fognak látni abban, hogy nagyobb munkákat megkapjon a cég, vagy karácsonyi prémium, szóval bármi, ami több, mint egy vállveregetés, akkor igenis venned kell a fáradtságot és utánakeresni, kérdezni és megtenni mindent azért, hogy megtaláld a megfelelő influencert és JÓ TARTALMAT HOZZATOK ÖSSZE!
Úgy gondoltam írok egy sorozatot, ami hasznos lehet mind cégek (lásd majd következő poszt), mind pedig azok számára, akik influencerkedésre adnák a fejüket.
Remélem tudok ezzel segíteni cégeknek hogyan szűrhetik meg, hogy kivel érdemes együttműködni és ki az akit messzire kerüljenek el.
És hátha feltudom nyitni a fiatalok szemét, hogy ez nem a csillogásról szól, hanem igen is keményen meg kell dolgozni. És nem az a lényeg, hogy elmondhasd, hogy fél év alatt 10 telefont, szempillaspirált és 5 ingyen ebédet kaptál, hanem hogy olyat adj a veled együttműködő cégnek, amit ő is visszaforgathat saját reklámnak, másrészt a követőidnek is hiteles légy. És legyen egyéniséged!
Ha valaki tudja, hol lehet jó déli, vagy hazai gyümölcsöt kapni visítson!
Nem azért írok Jamie Oliver étterméről, mert az elmúlt időben minden újságíró, blogger és gasztró arc róla posztol, mivel itt volt pár hónapja, hanem mert hétvégén a Várnál fotóztam, és az étterem mellett vezetett az utam. 
Ez is rajta volt azon a képzeletbeli listán, ahová már rég el akartam menni, de sok okból nem tettem eddig. Nem vagyok egy nagy Jamie rajongó. Ellenben, haRamsay nyitna éttermet, tuti sátrat vernék.
Nem kell Japánba utazni, de még csak vidékre se, hogy cseresznyefa virágzást lássunk. (De lehet mégis, mert közben felvilágosítottak, hogy ez babarózsa. Mivel teljesen a social mediara hagyatkoztam, és mindenhol a #cherryblossom jött velem szembe, így nem kérdőjeleztem meg a dolgot...) Igaz az elejéről már lekéstünk, legalább is én, aki most hétvégén az instagram segítségével döbbentem rá, hogy Budapesten is meg lehet csodálni a virágzást.
Emlékszem gyerekkoromban még nagy divat volt a locsolkodás, aztán egyre idősebb lettem és csak olyan lányokkal találkoztam, akik vagy utálják és menekülnek, vagy akikhez nem jártak locsolni. Nálunk otthon nagy hagyománya volt, nővérem anyukámmal várta a locsolókat. Szombaton elkészítették a hímestojásokat, hogy a vasárnapi ünnepi asztalra felkerüljön, majd húsvét hétfőn a locsolók tarisznyájába landoljon.
