"Bátorságpróba egy vacsoráért."

"Életed kockáztatod, ha az Ngonba mész."

Ilyen és ehhez hasonló címek repkedtek a fejemben, mikor nekiláttam írni a posztot. De már most leszögezném, nem az étterem minősége, inkább a környék szürreális (és kissé veszélyes) hangulata miatt.

Egy ideje rá vagyok kattanva az ázsiai vonalra. A belvárosban elég sűrűn megfordulok ilyen helyeken, de lassan kezdem unni, úgyhogy gondoltam nézzük meg, mit tud az NGON.

A Józsefvárosi piac elég híres és hírhedt. Itt nem kizárt, hogy vesét is vehet az ember, de ha más nem az övét veszik el. A GPS alapján a piac belseje felé lenne az étterem, hiába van meg fejben, hogy kék konténert kell keresni, nincs sehol. Ellenben este 7kor gyanús és fura alak egyre több, úgyhogy nagy hátra arc és irány kifele a sűrűjéből. Bátortalan kószálás után meglett a hely, de csak 1 szál ember evett épp egy pho levest, úgyhogy bizonytalanul ment a kérdés, hogy nyitva vannak-e még. A válasz IGEN volt, majd rá 10 percre még beesett pár több fős társaság, úgyhogy nem volt olyan nyomasztó egy tök üres étteremben leülni.

 Az étlap elég nagy, de a fő probléma nem is ez, hanem hogy a fele fordítva van. Tudjátok, mint a kétnyelvű újság, amit jobb oldalt nézve végig lapozol, majd megfordítod és megint elolvasod a jobb oldalt. Rossz minőségű fotó, szövegek és árak áthúzva, kézzel átírva...

Szeretem a kihívást, de feladtam, úgyhogy segítséget kértem. Vendégszeretetben viszont nincs hiány. A pincér lány után már a tulaj és felesége (gondolom) is az asztalnál termett és ott mondták, mi micsoda.

Kiderült, hogy a nyomtatás fordítva sikerült, aztán így hagyták, mert ilyen sehol másutt nincs. Na, hát ez biztos. :)

( bal oldalt az egyedi fordított étlap :) )

Tíz perc beszélgetés után bízva a tulajban, mindent úgy rendeltünk, ahogy mondták. Ha a leveshez csirke helyett sertést akkor azt, ha sertés helyett marhát a wokhoz, akkor pedig azt.

Sok minden csípős, de van ami elviselhető (pl. papaya saláta), van amibe pedig kérésre kevesebbet raknak (currys leves). Nem akarnak kitolni a vendéggel. 

Míg vártunk az ebédre, gyors tárlatvezetés, (értsd bolt), mivel az étterem mögött egy ázsiai bolt található, ahol hetente párszor Ázsiából jön friss zöldség és növény. De a rizstől a száraztésztán át a különféle szószokig minden van, úgyhogy érdemes ide kijönni. 

A belső dizájn nem rossz, de azt vettem észre, hogy több ázsiai étterem is valamiért az asztalokra és a tányér/tálalásra kevés, vagy inkább nulla hangsúlyt rak. Úgyhogy a látvány elég lehangoló, mikor a kocka fehér tányéron érkezik ki az étel, pár szem uborka dísszel.

A Biang műanyaggal megoldotta, mégis elegánsabb, az Oriental Soup Housenál is ötletesebb a tálalás, ugyanakkor a Kodály Köröndnél nemrég nyílt ázsiai étterem is pont ilyen szomorú tányérokra tálal.

Értem én, hogy az ízre koncentrálunk, de a szemünkkel is eszünk. 

Ha ezen átlendültünk jöhet az evés. Ami olyan hibátlan, hogy még biztos vissza fogok térni. 

A currys leveshez érkezett egy adag rizs. Kísérőnek. Ez már önmagában elég nagy adag. Benne sertéshús csíkok, jól átsütve, ízletesen. A lé édeskés, nagyon gazdag, szinte ízorgia. Ezt pedig megfejelték különleges bogyókkal, mint a Ca nut (hívják még pee egg plant-nek és devil’s fig-nek is), amit bébipadlizsánnak hívnak, de se kinézetre, se ízre nem hasonlít. Nekem inkább ugrott be a kapribogyó. Belseje puha, roppanós apró magokkal, külseje viszont picit kemény, ami elsőre furcsa lehet. Meg kell szokni. Mintha egy babérlevelet akarna szétrágni az ember. Csak kicsit könnyebb. 

A papaya saláta pont olyan, mint amit anno az egyik Ramsay receptből néztem. Csak nekem nem sikerült olyan papayát szereznem, ami kellett volna. Itt viszont az is van, és az íz nagyon harmonikus. Kicsit savanykás, kicsit csípős, de a szárított rák és a mogyoró nagyon jól ellensúlyozza. Ehhez is érkezik egy adag rizs, ez viszont már a ragacsos fajta. És tényleg baltával kell elvágni.

( Ide rakják a mosatlant. Ötletes. )

A marhahúsos wok szintén telitalálat. A vékonyra szelt hús omlik a szánkban, hagymával, zöldbabbal teljes az ízélmény. Nem lehet hova ragozni, minden íz a helyén van. 

Záróra, fizetünk, és bepillanthatunk a konyhába, pedig nem is kértük, nem is mondtunk semmit, egyszerűen csak látták az érdeklődést rajtunk és nagyon közvetlenek. A konyhában a napi menet után is csak az üvegen látszik a kosz, de a pult és a padló is tiszta. De minden reggel jön a takarítás. Ja, látvány konyha van, úgyhogy mindenki benézhet, nem egy sötét konyhában heggesztik korbács alatt az ételeket.

( A konyha falán található étlapot budhista szerzetes írta fel, ezzel is megáldva az éttermet. ) 

Azt is megtudtuk, hogy jövő héten Thai Fesztivál lesz a Vajdahunyad várban. A masszőrök külön ki voltak hangsúlyozva, bár nem tudom, ők hol kapnak helyet, mivel a rendezvény kinti. De már előre látom, hogy kinti székeken, fáradt testű emberek frissülnek fel sok szorgos kéz által. (ne tessék félreérteni!) 

Egy leves egy salát és egy főétel + 2 üdítő 10.000 Ft-ból volt meg, ami szerintem kicsit drága ahhoz képest, hogy nem belvárosban vagyunk. És másutt ugyanennyiért már el is kell csomagoljuk, amit nem bírunk megenni, itt nem történt ilyen. Viszont ha az ízek felől közelítem meg, akkor most ez az új kedvenc. (oké, a KHAN-t senki nem fogja letaszítani nálam, de ott már annyiszor voltam, hogy bérletet is válthatnék.)

Dani

A fotók Olympus Pen-F fényképezővel és készültek. 

Kövess facebook-on vagy instagramon friss hírekért és még több fotóért!