Évről évre egyre több a fesztivál és szerencsére a headlinern-nek számító rendezvények mellé, évről évre nőnek fel a vidéki társaik. Már nem csak a Sziget, Volt és Sound uralja a hazai piacot. A bulizni vágyók egyre tudatosabban keresik az alternetívabb helyeket, lásd EFOTT, Bánki tó, stb.. És itt van a debreceni Campus Fesztivál, ami egyre emelkedik, mind színvonalban, mind méretben és saját rekordjait döntögeti.
Debrecen utcái négy napra kiürülnek; kicsik, nagyok és még az idősebbek is a város legnagyobb rendezvénye felé veszik az irányt,amit a város legszebb és legzöldebb részén, a Nagyerdőn tartanak.
A két éve teljes egészében felújított Debreceni Stadion körüli park volt a helyszín, ám a VIP szektor az épület belsejébe került.
A rendezvény igazi hangulatát este élvezhettük. Eszméletlen jól nézett ki, mikor már mind a stadion, mind a mellette található víztorony színes kivilágításban pompázott. Olyan, pedig egyik fesztiválnak sincs, hogy fényfestéssel dobják fel az egyébként funkcionáló szökőkutat. Mondjuk talán azért se, mert a többi fesztiválnak nincs saját bejáratú szökőkútja.
Az is sokat dobott az eseményen, hogy a modern építmények mellett, alatt, fölött voltak a színpadok. A stadion körüli futópályára is szabadon fel lehetett menni ,így körben mintegy lelátóként szolgált.
Mi a harmadik, pénteki napra látogattunk ki. Míg más fesztiválokon délután még józanodnak az emberek és elvétve, hogy akad koncert, addig itt a Pepsi Nagyszínpadon fellépő Majka-Curtis duóra már igen nagy számban melegített a közönség. Azért lézengő, napágyakon heverésző fiatalok itt is akadnak szép számmal. A Borudvar egyik standjánál legyintettek és mondták, hogy majd nézzünk vissza este.
Valóban, ahogy teltek az órák egyre többen lettünk és szerintem nem túlzok, ha azt mondom már most, hogy az idei évben rekordokat döntögettek a fesztiválozók számával.
Mivel több, mint 10 színpad közül lehetett válogatni, arányosan eloszlott a tömeg, viszont a színpadok nem túl nagyok, se a tér körülöttük, így a nagyobb fellépőknél esélytelen volt a kijutás. Én csak a sajtós karszalagomnak köszönhetem, hogy a backstage-en keresztül kijutottam az Irie Maffia koncertjéről. Ha, pánik, vagy egyéb gond történne, nem hiszem, hogy baj nélkül tudna távozni ez a mennyiségű közönség.
A koncertek mellett, sokakat vonzott az „Egyetem Tér”, ahol az ismert humoristákon kívül, különböző kulturális és irodalmi előadások is helyet kaptak.
Az esti nagykoncertek előtt, úgy döntöttem, tartok egy szemlét az ételkínálatot illetően. A szokásos fesztivál felhozatal mellett sok étterem és bisztró is kint volt. A gyros mellett, leginkább a hagyományos, magyaros ételek mentek, úgymint a sültkolbász,vagy épp a kenyérlángos. Nagy sikere volt a debreceni Ikon Street furgonjának, ami már szinte az összes fesztiválon jelen van. És talán a pár hete lezajlott DebreczinerGourmet Fesztivál is hozzájárul ahhoz, hogy minőségi javulás érzékelhető. Az árak pedig igyekeztek a diákok pénztárcáit tiszteletben tartani.
Italból a fröccs ment a legjobban, szoros versenyben a sörfogyasztókkal.
Esteledett, a tömeg pedig elindulta nagyszínpad felé, ahol a fesztivál talán legjobban várt fellépője (a Kensington mellett) Jess Glynne koncertje következett.
Az egyik legkellemesebb csalódásom volt, ugyanis azt vettem észre az első 2 perc után, hogy a fotózást kicsit hanyagolva én is a közönséggel táncoltam. Glynne kiváló zenészekkel érkezett, akik láthatóan nagyon értették egymást. Imádtam! Egészen biztos, hogy felkerül a lejátszási listámra néhány nóta tőle.
A színpad mellett egy random hőlégballon kapott helyet, amire kisebb csoportokban engedték fel az embereket. Választhattunk, hogy vagy a felújított Csónakázó-tóban gyönyörködünk, vagy életünk legmenőbb szelfijét lőjjük,ahogy a színpad és a közönség felé emelkedünk.
21:30-kor a színpad előtt már mozdulni sem lehetett. Ekkor már igazán felpezsdült az egész Nagyerdő.
A Clean Bandit egyszerűségével babonázta meg a közönséget és engem is. Semmi extra látvány. Csak fehér ruhák és a színes fények. Működött!
Halott Pénz koncertjének még csak a közelébe se volt esély jutni, így a Borfaluba kötöttem ki, ahol meglepő módon rengetegen voltak. Ment a beszélgetés, evés-ivás, no meg a tánc a Cimbaliband világzenei formáció zenéjére. Egy idő múlva pedig már az egész Borfalu ropta. Ebben a hangulatban hagytuk ott a fesztivált.
A szervezők minden várakozást felülmúltak a Campus Fesztivállal. Erős program, remek külföldi fellépők. Már csak azon kell dolgozni, hogy bővítsék a teret, a színpadokat és a kissé siralmas toitoi felhozatalt.
A Campus Fesztivál felkerült a fesztiváltérképre. Jövőre találkozunk! Addig bátorságot gyűjtök a hőlégballonozáshoz.
fotó és szöveg: Kató Boglárka
Ha tetszett a cikk, olvasd el a többi fesztivál beszámolót is:
