Annyi pizza tesztet olvastam az utóbbi időben, és mindegyik megállapítás vége az, hogy egyik se jó, így gondoltam segítek a megoldásban.

Határozott támogatója vagyok az ebéd menüknek. Ha irodista lennék, inkább választanám egy étterem ebéd menüjét, mint hogy műanyagdobozos tejszínes-csirkés pennét, vagy pizzát rendeljek. Úgyis kell várni egy órát, borravalót illik adni, és a kólával, vagy desszerttel megtoldva simán kifizetek 2000-3000 Ft-ot.

Nem vagyok túl öreg, de emlékszem, mikor még 70 Ft volt a kenyér a kisboltban. Arra is emlékszem, mikor 100-120 Ft lett. Pedig akkor is gyerek voltam még, mégis olyan drágulásnak fogtam fel és hüledeztem, hogy miért ennyi. Most már 300-400 Ft-ba kerül egy közepes minőségű fél kilós kenyér. Hagyományos bolti kenyeret, nem is tudom mikor vettem utoljára. Sőt, belegondolni, hogy valaha vettem ilyeneket. Na jó. Lehet régen azért jobb volt egy fokkal. A mai kenyerekre ránézni borzalmas. Ami meg jobbnak néz ki, annak tényleg olyan ára van, hogy pislog az ember. Egyedül meg fél kiló is lassan fogy el. Sokszor egy hét alatt se, és ha elfelejtem megenni, akkor vagy kuka, vagy ha észbe kapok akkor kiszárítom és lesz belőle prézli.

Minden évben nagyon izgatott vagyok a Konyhakiállítás miatt. Bár végre nekem is van már egy egész jó kis konyhám, de egyrészt még hiányzik belőle pár dolog, másrészt szeretek haladni a korral és megnézni, milyen újítással jönnek elő a cégek. Holnap kezdődik és 3 napon keresztül tart a legnagyobb hazai konyhakiállítás a Pap László Sportarénában.

Ennek az egyszerű galette receptnek tavaly nyáron már elkészítettem az édes verzióját eperrel. Most pedig zöldségekkel pakoltam tele ezt az omlós tésztát. Ez már bevált és jól begyakorolt, nem úgy, mint a glutén mentes tartom, amit most hajnalban készítek és csak azért nem dobom ki, mert nem pazarlok. Szóval igen. A tökéletes tésztához vezető út hosszadalmas. Pláne, hogy most ilyen minden mentes változaton kísérletezem. De persze nem akarom megúszni a glutén mentes búzaliszttel, hanem alternatív megoldásokat keresek. A köles például nem rossz, de vegyíteni kell, mert egyébként csak magában kicsit kesernyés tésztát kapunk.

Nem szeretem a magyar filmeket, mert a legtöbb utánzó, klisés és a sztárszínészek (mert azzal majd jól eladjuk a filmet) ugyanazt a karaktert hozzák. Hiába beszélnek átlényegülésről, nem tudják elhitetni, hogy ők tényleg a történet szereplői, nem pedig színészek. De mielőtt vád érne, hogy a hazai szakmát becsmérlem, nagyon sok amerikai filmmel is ugyanez a bajom.

Közeleg a Valentin nap és azt hiszem nincs annál jobb program, mint ellátogatni az újonnan nyílt Budapest Makery-be, ahol magunk főzhetjük meg az étlapon szereplő fogásokat. Sikerül, ahogy sikerül, de az apró botlások adják az élet sava borsát.

Lassan melegszik az idő, de pár napig még megtekinthető a jégzajlás.

Pagoda karfiol, amit a külföldiek római brokkolinak hívnak. Hogy van ez?