Slow Life, Slow Food. Egyre többet halljuk, értjük, de nekünk még nem megy, ellenben a lengyelekkel.

Október első vasárnapján persze, hogy esik az eső, és hullnak a levelek. Már a villamoson összefutok Mautner Zsófiékkal, és közösen lépünk be egy pesti társasházba. Lerázva ernyőnk, bepréselődünk egy hangulatos mini liftbe és lassan, nesztelen emelkedünk.

Mi járhatott a Tütü fejében, mikor megszülte a Susu-t?

Gordon Ramsay-től sok fontos dolgot tanultam. Az egyik, hogy sok apró dolgot hozzáadva, egy komplex, intenzív ízt érthetünk el. És ez nem ördöngösség. Mindenből kicsit, jó aránnyal, és vendégeink csodaként fognak tekinteni az ételeinkre.

Kiskoromban még csak aszalva találkoztam olyan gyümölcsökkel, mint a datolya, vagy a füge. Egyiket se szerettem igazán. Legalább is ilyen formájában. Manapság már minden kapható itthon is. Szezon idején pedig nem ritka, hogy nevetséges áron lehet hozzájutni finomabbnál finomabb gyümölcsökhöz.

Pár hete Olaszországban koncerteztünk és a szállásunk egy hegy tetején volt. Már a kocsiból kiszúrtam a szerpentines út mentén a különböző gyümölcsfákat, amik itthon még csak elvétve sem teremnek. Az még hagyján, hogy az olajfák roskadoztak, de rengeteg gyümölcsfa szegélyezte utunkat. Kiwi, lime, citrom, szeder és fügefa. Ezek így mind együtt.

Olyan hatalmas fügefák és olyan mennyiségű füge roskadozott, hogy majdnem elsírtam magam. Igaz itthon ilyenkor ősszel sok helyen lehet kapni fügét, és szezonban jó áron, de azért mégis más karnyújtásnyira a természetes vad környezetében látni.

Nem volt kérdés, hogy másnapi ebédünkhöz a desszertet ebből készítem.

Egy kedves barátom egy ideje már Food Truck-ozik, úgyhogy csak fesztiválokon találkozunk. Pedig vettem neki jóféle házi kolbászt már egy hónapja, nem is keveset. A hűtőbe nem férek, de nem tudom odaadni neki, mert fesztiválról fesztiválra megy. Gondoltam, majd ősszel. Ránézek a naptárra, felhívom, de esélytelen.

Az van, hogy nem csak a nyáron érték egymást a fesztiválok, hanem most ősszel is.

Hiába van szeptember, a Millenárison megy a Beer, Burger, Barbecue Fesztivál, a Kincsem Parkban a Food Truck Show, Etyeken a Piknik, már a nyakunkon az újabb Főzdefeszt, és sok új gasztro kezdeményezés is felvirágzóban van, mint első fecske.

Ez a nyár igazán olaszosan telik nekem. Havonta megyek hol egy divat eseményre, hol pedig koncertre.

Ilyenkor mindig feltankolok pastából, pestóból, és fűszerekből. Fillérekért árulják a jobbnál jobb tésztákat, és mindent, ami egy jó étkezéshez kell.

Most kivételesen úgy gondoltam, veszem a fáradtságot, és megcsinálom a tésztát saját kezűleg. Mindenhol azt írják, hogy pillanatok alatt megvan, és sokkal finomabb, mint a bolti, pláne, hogy az állagát is jobban tartja még másnap is. Igazából csak azért vártam eddig, mert nem volt tésztagépem. Kézzel nekiállni nyújtani pedig gyilkosság. Tésztagépem most sincs, úgyhogy gyilkosságot követtem el. Kicsit megizzadtam, de ezt leszámítva magát a tésztát összerakni tényleg 5 perc.

Nyár közepén a cukkini szinte fillérekért kapható. Egy jó piacon, mint a Lehel piac, pedig különleges példányokra lehet bukkanni. Szeretem a mindenféle színű és formájú cukkiniket, sose álom meg, hogy csak párat vegyek.

A hétvégi reggelit érdemes lustára venni. Ha kivételesen nincs kedvünk összedobni semmi komolyat, mint pl. egy frittáta, vagy akár csak egy rántotta, a minőségi alapanyagokkal akkor se spóroljunk, mert magasabb szintre tudják emelni a lelkiállapotunk. Nyissuk ki az érzékszerveink és tapasztaljuk meg, hogy egy magvas kenyér, egy vékonyra vágott sonka, pár szem koktélparadicsom, capribogyó, pillanatok alatt Olaszországba varázsol minket. Tudom könnyen beszélek, hogy minden hónapban járkálok ebbe a csodálatos országba. 

Tegnap a lányoké volt a főszerep, most pedig szakállas férfitársaim jönnek.Természetesen nem hagyhattam ki, hogy lencsevégre kapjam a Sziget Fesztivál legjobb szőrzeteit.