Közeleg a Valentin nap és azt hiszem nincs annál jobb program, mint ellátogatni az újonnan nyílt Budapest Makery-be, ahol magunk főzhetjük meg az étlapon szereplő fogásokat. Sikerül, ahogy sikerül, de az apró botlások adják az élet sava borsát.

Pagoda karfiol, amit a külföldiek római brokkolinak hívnak. Hogy van ez?

Egy recept, ami nem igényel túl nagy szaktudást, se ráfordított időt, viszont annál finomabb. Egyedül a pácolást kell kivárjuk, de én ezt mindig alvásidőre (éjszaka) időzítem, így hatékonyabb. 

Unokahúgnak ajándék könyvet nézni azért is jó ürügy, mert ilyenkor mindig eltévedek a receptkönyvek felé, hogy megnézzem a kínálatot. És igen, bűnös módon néha kifotózok egy-egy receptet. Mivel nem akarok perec nagyhatalom lenni, hogy lesüssek közel 100 féle perecet, de gondoltam az alapdarabot…

Az utóbbi időben annyi minden történt, kezdve a Mercedes Benz Fashion Week-en át, csomó új projecthez, ismeretséghez, hogy a konyhába alig töltöttem időt. És inkább csináltam egy nagy tepsi rakott krumplit, amivel egy hétig kihúztam, mint hogy nekiálljak receptekkel kísérletezni.

Slow Life, Slow Food. Egyre többet halljuk, értjük, de nekünk még nem megy, ellenben a lengyelekkel. Október első vasárnapján persze, hogy esik az eső, és hullnak a levelek. Már a villamoson összefutok Mautner Zsófiékkal, és közösen lépünk be egy pesti társasházba. Lerázva ernyőnk, bepréselődünk…

Gordon Ramsay-től sok fontos dolgot tanultam. Az egyik, hogy sok apró dolgot hozzáadva, egy komplex, intenzív ízt érthetünk el. És ez nem ördöngösség. Mindenből kicsit, jó aránnyal, és vendégeink csodaként fognak tekinteni az ételeinkre.

Kiskoromban még csak aszalva találkoztam olyan gyümölcsökkel, mint a datolya, vagy a füge. Egyiket se szerettem igazán. Legalább is ilyen formájában. Manapság már minden kapható itthon is. Szezon idején pedig nem ritka, hogy nevetséges áron lehet hozzájutni finomabbnál finomabb gyümölcsökhöz.

Egy kedves barátom egy ideje már Food Truck-ozik, úgyhogy csak fesztiválokon találkozunk. Pedig vettem neki jóféle házi kolbászt már egy hónapja, nem is keveset. A hűtőbe nem férek, de nem tudom odaadni neki, mert fesztiválról fesztiválra megy. Gondoltam, majd ősszel. Ránézek a naptárra, felhívom,…