Tombol a gyümölcs szezon. Én húsevő vagyok, de nem vetem meg a gyümölcsöt, ilyenkor pedig igyekszem mindenbe belecsempészni. Nemrég egy salátát készítettem, amit málnával dobtam fel, és magam is meglepődtem, mennyire eteti magát.

Most a hétvégi sütiből kimaradt gyümölcsöket dobáltam össze egy kis joghurttal, a tetejére pedig mindenféle szuperegészséges cuccot szórtam.

A Röser udvarban található Kontakt kávézót pár éve fedeztem fel magamnak. Fiatal és nagyon kedves házaspár, Peti és Anna viszi a boltot. Azóta eltelt 2 év, és született három gyerek. Először a Roket, ami egy csapolt nitrós kávé, egy hónapja pedig jött a valódi kisbaba, és szinte egyidőben a Szimply is megszületett.

Epres galette

Itt az eperszezon, úgyhogy igyekszem minél több dologba beletenni. Erre remek lehetőség a galette, ami a franciák pitéje. Azért jó, mert bármivel megtölthetjük, legyen sós vagy édes. Egyszerű, és a tészta a hűtőben több napig is eláll.

Crumpet

A crumpet az angolok palacsintája, ami az idők során átalakult. Régen kisebb, kb. 8 cm-es és vastagabb volt. Manapság már laposabb, így a jól bevált palacsintás serpenyőnkben is süthetjük.

Nagyon egyszerű, a gyerekek biztos imádni fogják, de kedvesünknek elkészíteni egy hétvégi lustálkodáshoz is tökéletes.

Titkos űrbázis a Bazilikában? Eddig miért nem tudtam erről?

Nincs Gourmet Fesztivál eső nélkül. A csütörtöki, szakmai napon jött is a zivatar. Bár az utóbbi évek gumicsizmás, vacogós, sárban dagonyázós jelenetei elmaradtak, azért kérdéses volt, hogy hogyan alakul az időjárás. Péntekre már egész jó volt, jöttek is ki az emberek.

Jócskán dobhat a rendezvényen az a tény is, hogy szerdán Széll Tamás a Bocuse d’Or-on magasan verte az európai mezőnyt. Most kell odafigyelni és észnél lenni, mert ez az országnak egy hatalmas lökést adhat!  Minden évben szorgosan rakosgatjuk egymás után a Michelin csillagainkat, de talán a Bocuse-nak még nagyobb és hosszabb hatása lesz.

Nem véletlen, hogy az idei év Gourmet Fesztivál tematikája is a Bocuse köré épült, amely a vad, és a halételek voltak.

Arra hazajönni, hogy Széll Tamás megnyeri a Bocus d’Or európai döntőjét, nem egy rossz dolog.

Pár hete épp azon gondolkodtam, hogy míg Kanadában a töltött kürtőskalács annyira berobbant, hogy több mint 6 millióan látták a videót a neten, és hogy mennyire dizájnos az egész food truck, addig a hazai licensz birtokosa, egy olyan ócska fabódés kocsit tákolt össze, annyira rossz dizájnnal, hogy az már az utolsó falunapon is ciki lenne. Vagy csak simán beolvadva a többi fabódés kocsi közé.

Ám szerencse azért itthon is egyre többen törekednek rá, hogy a food truckot is feltuningolják, és frappáns nevekkel lássák el. Bár igaz, itt meg inkább a külcsín dominál, mint a belbecs. Ugyanis a többség nem lát túl a hamburgereken, és a BBQ-s ételeken. Szegény Csöppentő pedig, aki egy kis „hazai”-t csempész a kommersz dolgok köz, úgy kivágták a világ végére, a ringlispíl mellé, hogy szerintem alig fogyasztottak nála, mivel teljesen kiesett a buszok gyűrűjéből.

A Monofu arra vállalkozott, amire itthon még nincs nagyon példa. Ez a kis pop-up jellegű desszertező az első fecske, ami túlmutat a habos sütiken és a franciás, szofisztikált desszerteken.

Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban ettem volna gnocchit. Csak akkor, mikor Olaszországba mentünk. Oda viszont mentünk párszor, és emlékszem, egyszer egy családnál egy óriási kastélyban ettünk spenótos gnocchit. Rengetegen voltunk a hatalmas faasztalnál, mögöttünk nagy kandallóval. Talán még vaspáncélok és kardok is voltak. Mint egy igazi középkori lovagi várban.  És csak hozták, hozták a több tálnyi gnocchit. Na, én már ott megszerettem. Aztán erről el is feledkeztem, most pedig szembejött velem ez a változat, ami a színe miatt egyből megfogott, és úgy éreztem, nekem is el kell készítenem.